Korábban már ajánlottam ezt a könyvet, azonban most újraolvastam, más szemmel, mert egy tréning során szerettem volna segíteni a résztvevőket, hogy ők is megtalálják benne, amit nekem adott a könyv. Teljesen más dolgokat vettem észre, második olvasásra még többet adott, s emiatt ismét ezt a könyvet ajánlom figyelmetekbe.

A könyv nagyvonalakban arról szól, hogy miben is különbözik az ún. rögzült és növekedési szemlélet, valójában ez utóbbi miért is előnyösebb a legtöbb helyzetben és hogyan tudjuk megváltoztatni a gondolkozásmódunkat azokon a területeken, ahol szeretnénk.

Amikor nagyon felkapott lesz egy könyv, túl sokat találkozom a borítójával, akkor mindig jön bennem egy sárga lámpa, hogy jó, majd később, mert valószínűleg tartalmas és jó, ha olyan sokan olvassák, de ez önmagában nekem nem tesz vonzóvá egy könyvet, néha inkább ellenállást szül bennem. Matthew McConnaughey könyvével is először így voltam, de hála az égnek, egy hét különbséggel 2 ember ajánlotta és adta kölcsön a könyvet, úgyhogy felváltva olvastam magyarul és angolul, mikor mennyire voltam friss vagy fáradt olvasáskor. Végül aztán, töredelmesen bevallom, magam is arra jutottam (csodák csodája), hogy okkal került az eladási listák élére a könyv.

Magával a színésszel, a könyv írójával kapcsolatban is volt egy negatív ...

Amikor pszichológusként dolgozom, gyakran hallom azt, hogy amivel szembenéz a kliens, azt én biztosan jobban tudom, biztosan jobban ismerem, tudom a megoldást. Van olyan is, mikor körülírnak egy eseményt, helyzetet, s azt mondják, én biztosan tudom, hogy ezt szakszavakkal hogyan mondják. Ilyenkor felruháznak minden olyan pozitív tulajdonsággal, amit a pszichológusok csoportjáról gondolnak, tulajdonképpen pozitív sztereotípiáról beszélünk. Nehéz elképzelni, hogy ennek bármilyen negatív következménye is lehet, hiszen kinek ne esne jól, amikor okosnak, intelligensnek, a szakmáját értő személynek gondolják?!

Mi pontosan a sztereotípia? Mit tartalmaz?

A sztereotípia

A sztereotípia egy társadalmi csoportról való kognitív reprezentáció ...

Jó tíz évvel a sztori előtt egy cég bejelentette, hogy megtalálta azt a gént, ami a lelki társakat párosítja. Létrehoznak egy alkalmazást, ami egy egyszerű vérvétellel biztosítja, hogy megtaláljuk életünk DNS-párját. Megspórolható a hagyományos randizás, egymás megismerése, a "felesleges" csalódások, a klasszikus ismerkedés. Hamar kiderül azonban, hogy kíváncsiságból azok is elvégeztetik a tesztet, akik valójában boldog párkapcsolatban élnek. Vajon kinél vezet ez a párkapcsolatok felbomlásához? És mi a helyzet akkor, ha a DNS-párunk azonos nemű, más vallású, a világ másik végén él? És mi a helyzet akkor, ha a rendszer téved? Elképzelhető ez egyáltalán?

Számomra szólt ez a könyv egy érdekes tudományos lehetőségről. ...

Pallak és munkatársai egy kísérletben az energiatakarékosságot szerették volna ösztönözni. Amikor egyszerűen megkérték arra az embereket, hogy a környezet érdekében csökkentsék a földgázfogyasztást, annak nem sok eredménye volt. Ellenben, amikor azt ígérték, hogy azok a családok, akik gázt takarítanak meg, név szerint bekerülnek az újságba (a '80-as években járunk), mint energiatakarékos, a  köz érdekeit szem előtt tartó polgárok, a dolog elkezdett működni.

Ezt követően a kutatók aztán visszavonták ezt az ösztönzést (alacsonylabda-módszer), azt mondták, nem tudják leközölni a későbbiekben a neveket. Kíváncsiak voltak, hogy az emberek fenntartják-e elköteleződéseiket. Úgy találták a kutatók, hogy a következő 3 ...

A férjem mostanában a házban több helyen villanyt szerel. Kialakít új kapcsolókat, beköt több fázist, meg mindenféle olyan dolgot, amihez ő ért, én pedig a végterméket értem csak: pl. nem vágja le az áramot, amikor 4 főzőlapot egyszerre használok. Namármost, ez a művelet azzal jár, hogy lekapcsolja a házban az áramot, hogy az senkit se vágjon meg - teljesen érthető. Éppen a gép előtt ültem, készítettem egy postot, s hallom a kattanást, hogy lekapcsolta az áramot. Természetesen, ha nincs áram a házban, internetem sincsen. Végigfutott a fejemen, hogy elszáll az egész postom, mert az olyan. Így aztán egy nem túl nőies és barátságos morgás és mondat hagyta el a számot, a kedves férjemnek szegezve. Rám nézett, s jelezte, hogy csekkoljam ...

Dolgozunk most egy klienssel, aki keresi, hogy mi az ő hivatása, merre váltson. És az ő története kapcsán eszembe jutott, hogyan is tértem vissza a pszichológiához, egyáltalán miért, mi is volt nekem ezzel a tervem. Egyetemistaként először hihetetlenül elhivatott voltam, láttam magam a kliensekkel és bizsergető érzés volt. Aztán amikor egészségpszichológián tanultunk a függőségekről, depresszióról, mániáról, stb, éreztem, hogy minden probléma úrrá lesz rajtam és most azt mondom, minden valószínűség szerint féltem és berezeltem akkor. A szervezetpszichológia viszont hihetetlenül letisztult és logikus nekem, abban annyira jól éreztem magam az elejétől fogva, elragadott a benne lévő fejlődési szemlélet. Mikor azonban várandós ...

A májusi Forbes magazinnak van egy igazán izgalmas része, a "Legyél jobb!" Egyrészt a cikkek, interjúk is nagyon izgalmasak pszcihológia témában, másrészt jobbnál jobb könyveket ajánlanak. Ezekből szemezgettem a mai ajánlóba.

Az első cikk az erdőfürdő ről szól. Magamat egy nyitott szellemiségű embernek tartom, aki kíváncsi minden újra, de ez a fogalom elsőre mégis hihetetlenül távol állt tőlem. Aztán, ahogy olvastam erről, hogy az erdőfürdőben a testi és mentális jóllét együttesen jut szerephez, ébredt bennem a kíváncsiság. Egyfajta éber meditáció, légzőgyakorlatok és természetjárás egyvelege. Érdekes cikk ez egy nálunk új technikáról.

F. Várkonyi Zsuzsá val készült egy nagyon érdekes interjú az életéről. Hogyan ...

A könyv olvasása közben visszarepültem abba az időbe, amikor este leültem megnézni egy Jóbarátok epizódot. Valahogy nekem ezt az élményt hozta elő ez a könyv. Vagyis azt, hogy habár semmi extra nem történik, "csak az élet maga", az éppen elég érdekes. Adott egy család, akinek az életéből néhány hónapnyi időszakot kivág Emma Straub és erről mesél. Lelki törtnénésekben gazdag időszakot választott, szerencsére.

Három generációban olvashattam arról, kivel mi történik: a nagymamával, az ő három gyerekével, valamint a legfiatalabb férfi testvér lányával. Imádtam a szereplőket , egytől egyig.

• Astridot, a nagymamát, azért, mert közel 70 évesen végre őszinte tudott lenni saját magával és ezáltal másokkal is. És rá akar ...

Vasárnap nagyon elégedetten ültem a napsütésben és olvastam egy könyvet, amiről  a következő blogban fogok is írni ajánlót. Sütött a nap, csicseregtek a madarak, jófajta vidéki csend volt. Anyukám kertészkedett, a fiúk szereltek valamit, gyerkőc aludt, csak az enyém volt a terep. Énidő volt ez nekem a javából. És ezalatt a délután alatt többet pihentem szerintem, mint éjszaka.

Egyéni és párkapcsolati munkában is nagyon gyakran előfordul, hogy a szülők nem adnak időt saját maguknak. Nem mindig a másik fél nem ad erre lehetőséget, szeretjük mi is kizsigerelni saját magunkat. Az egyik helyi anyacsoportban is éppen megosztottak egy hasonló cikket, s a kommentelők között volt olyan, aki ennek kapcsán felbátorodott, hogy ideje időt ...