Félek. Attól, hogy nem tudom, mit hoz a jövő. Nem a holnap, azt még látom. De mondjuk március vége? Haladunk a felújítással, festjük a szobát és közben különféle podcastokat hallgatunk, amelyek a háborús helyzet elemzéséről szólnak. És észreveszem magamon, hogy roppant ideges vagyok, dühös és félek. Hogy minek csináljuk az egész felújítást? Van értelme? Magamban persze nem ilyen disztingváltan fogalmaztam, mint itt írásban. Igyekeztem elhessegetni a gondolatot. Azt hittem, túl érzékenyen reagálok. Össze akartam szedni magam. És ekkor többekkel is elkezdtem beszélgetni a témában. Nemcsak bennem, hanem többekben szintén megfogalmazódik az a kérdés, érdemes-e egyáltalán bármibe is belekezdeni:

• Most újítok fel, de közben az ...

Így februárban, mikor a házasság hetét és a szerelmet is ünnepeljük, én is többet olvasok a témában, s merengek el azon, vajon mi lehet a jó házasság titka. Én szeretek arról beszélgetni másokkal (főként a férjemmel), hogy hogyan képzelem el az életet, mit szeretnék úgy csinálni, mint a szüleim, tanáraim, barátaim, s miben képzelek el valami mást. A kapcsolatunkról is jó ilyenkor beszélgetni, arról, hogy mitől tartjuk jónak, mit szeretünk a másikban és miben lenne jó változni.

Meghallgatás, őszinte kommunikáció

Az egyik legnagyobb értéknek én azt látom, amikor a párok képesek hallgatni és meghallani egymást. Nyilván pszichológusként erre még inkább ki vagyok élezve, ezt nem is akarom tagadni. Bár minek is tenném, hiszen ...

Nemrégiben Ács Fruzsina osztott meg egy vicces, de témájában mégis komoly videót a szelektálásról, hogy nekikezdünk ugyan a nem használt dolgok kiválogatásának, szelektálásának, de valamiért mégsem dobjuk ki azokat. Andalogva nézegetjük, micsoda szép emlékek fűződnek a bérletgyűjteményünkhöz, megannyi kaland a tömegközlekedésen. Avagy blokkok, amelyeket éttermekből gyűjtögettünk, ahol milyen jót ettünk. Vagy ruhák, amelyek a közeljövőben várhatóan még ránk fognak jönni, no meg hajlandóak leszünk ismét hordani. És miért van, hogy ez sok esetben teljes önáltatás?
A legtöbb dologgal nincsen problémám: szívbaj nélkül válogatom át a ruhákat, csinálok helyet; kidobálom a régi blokkokat, elpakolom a gyerkőc nem használt ...

Az Érdi Könyvmolyok csoportjában ebben a hónapban a közös olvasmány: Csíkszentmihályi Mihály: Az öröm művészete. Ennek kapcsán minden nap indítanak egy beszélgetést, hogy aznap mi tette a tagokat boldoggá, mi okozott számukra örömet. Egyénként én nagyon szeretem a hálaadás eszközét: végiggondolom a napomat, s leírok magamnak minden nap legalább 3 olyan dolgot, ami boldoggá, elégedetté tett; pontosabban amiért hálás vagyok. Így közösségi szinten pedig még felemelőbb érzés olvasni, hogy kit mi tett boldoggá, elégedetté, kinek mi okozott örömöt. A napi hála mellett több olyan érdekes eszköz, könyv is van, ami még véleményem szerint hasznos lehet. Ezekből gyűjtöttem össze néhányat.

Csíkszentmihályi Mihály - Flow

Ha ...

Tudom, tudom, már elmúlt a karácsony és annak a varázsa, de ezt a könyvet, amit most ajánlok, az ünnepek között fejeztem be éppen. Nem állítom, hogy a karácsonyi hangulat ne tenne hozzá pluszban az olvasmányélményhez, de véleményem szerint enélkül is sok érdekes mondanivalót találtam magamnak A karácsonyi malac ban.

A lelki folyamatokat szerintem ez alkalommal is remekül ragadta meg az írónő. Az egyik legnagyobb hatást rám nem is a főszereplő, hanem mostohatestvére, Holly gyakorolta. Hogy miként éli meg szülei elválását. Milyen hatással van rá, hogy apukája új párt talált, akivel összeköltözik és akinek van már egy gyermeke (a főhősünk). Micsoda érzelmi viharok dúlnak benne: harag, utálat, szeretet, méreg egyszerre. Ha ...

Gyerekkoromban volt egy szokás nálunk karácsonykor: fényesre vikszolta édesanyám az összes ablakot. Akkor még nem voltam egy tevékeny segítség, de legalább igyekeztem nem útban lenni. No meg jött a karácsonyi nagytakarítás. Aztán kidöltünk a nagy napra, de társasozni mindig maradt energiánk. (Anyunak honnan? - kérdem mai fejjel.) Szinte természetes lendülettel vittem tovább ezt a szokást és amikor már külön éltem, becsülettel vakartam az ablakokat a dermesztő hidegben. Jobb esetben legalább a nap sütött. Habár összesen 5 ablakom volt eleinte, azért mire megpucoltam őket, teljes rutintalanságomban, majd kitakarítottam a lakást, összedobtam a minimum 3 fogásos vacsorát, mindenhova elkészültem a sütikkel, amiket magammal akartam vinni, nem ...

Egy karácsonyi könnyed kis történet után úgy döntöttem, valami komolyabb, érdemlegesebb könyvet veszek a kezembe. Amikor A Bíborszínt elkezdtem olvasni, egyből tudtam, hogy hoppá, ez nagyon is olyan könyv lesz. Ahogy haladtam előre, egyre jobban éreztem, hogy ez után a könyv után semmi komolyat nem fogok a kezembe venni, kell egy kis rápihenés.

Borzalmasan bosszantott a könyv eleje: amiről írt Alice Walker, a feketebőrűek ilyetén elnyomása és ehhez hozzáadódva a nők elnyomása. Valami hasonlót éreztem, mint mikor Kathryn Stocket A Segítség c. könyvét olvastam. Én egyenlő szemléletben nevelkedtem, a házasságom is ilyen, s a feladataink elosztása inkább hozzáértés és kedv kérdése, úgy gondolom. Ennek szöges ellentéte, mikor mindig ...

Sajnos a mi családunkat is elérte a napokban a COVID, így rengeteg fizikai tünetet mi is megtapasztaltunk abból, amit eddig szerencsésen csak hallomásból tudtunk. Kliensek sokat meséltek arról is, hogy milyen érzelmi megéléseik voltak közben. Minden érzés ismerős volt, amiről meséltek, de így egyben ennyi érzelmet tapasztalni nagyon furcsa dolog. Abszolút hullámvasúton érzem magam.

Az érzelmekről

Az érzelmek kapcsán legtöbben azt az elméletet fogadjuk el, hogy léteznek bizonyos, biológiailag meghatározott  alap érzelmek. Ezekről tanúskodnak azok a kísérletek, melyeket csecsemőkkel végeznek. Képesek ők is azonosítani, valamint produkálni ezeket az érzelmeket. Ezeknek hála tudják a szülők beazonosítani a babák állapotát, s ...

Ebben a könyvben nagyon sok dolog tetszett nekem, egyedül a vége nem, azt valahogy szerintem nem találta el az írónő. Viszont az utolsó pár oldalig csodás volt végigkövetni azt az érzelmi utat, amelyet Lydia bejár. Igyekszem a lehető leginkább spoilermentesen írni, a megélt érzésekre koncentrálni, azonban egy-egy történeti szál megjelenik ebben az ajánlóban. Ezek azonban a könyv olvasásának élényéből, úgy gondolom, nem vesznek el.

Ahogy olvastam a könyvet, hangulatában nekem a kiadó két másik könyve jutott eszembe:

• Emma Straub - Nem vagyunk már gyerekek
• Sally Rooney - Normális emberek

Már a könyv hátoldaláról is tudhatjuk, hogy Lydia vőlegénye sajnos autóbalesetben meghal. Amiben ez a könyv nekem igazán tetszett, hogy ...

Olvastam egyszer egy interjút, amiben Almási Kitti mesélt többek között arról is, hogy a könyveit mindig úgy írja, hogy diktafonra felmondja őket, nem pedig laptop elé ül és gépel. Mert így sokkal közvetlenebb a hangneme, sokkal spontánabb, humorosak a megfogalmazásai, könnyebben átadja azt, amit szeretne. Az interjú olvasásakor valahogy ez visszásan hatott még nekem. Mikor azonban a "Ki vagy Te?" c. könyvét olvastam, teljes mértékben megértettem, hogy miért ezt a módot választotta. Egyszerre logikus, érthető, könnyed, dinamikus a könyv. 

Vannak részek, ahol tudom, már én is megjártam a magam útját, voltak az életemben olyan párkapcsolatok, amelyek lezárása másként alakult volna, ha több önismerettel rendelkezem. Ma már ...