Ez a könyv az emlékekről és az elengedésről ír, ezt olvashatjuk a borítón. Nekem egyben szól a szeretetről, a békében búcsúzásról, a családi kapcsolatokról és egy olyan életről, amit jó lehet megélni.
Rövid kis könyv ez Backmantól, de nekem annál többet adott. Ajánlom egy érzelmi feltöltődésnek.

A könyv kapcsán elgondolkoztam a kapcsolatok szerepéről a búcsúzás során, illetve a hospice mozgalomról, annak történetéről. "A régi időkben" természetes volt, hogy a haldoklókkal együtt legyünk, búcsúzzunk tőlük. Ma viszont az élet a kórházban kezdődik és ott is végződik. Egyáltalán nem a kórházi ellátás ellen vagyok, sokkal inkább amellett, hogy a búcsúzónak és búcsúztatónak is érzelmileg mennyit jelent az, hogy együtt vannak az út végén.

A halál témája korábban nem volt tabu, az utóbbi időben azonban nagyon keveset beszélünk róla, az emberek többsége életében még nem látott halott embert. Én magam sem mertem még sohasem megnézni egyik szerettemet sem. Ma pedig nem csupán a halál, de a gyász témája is tabunak számít. Nehéz bármit is kezdenünk és mondanunk, amikor látjuk, hogy egy barátunk vagy kollégánk gyászol, s valahogy már inkább arra unszoljuk, hogy legyen túl az egészen, térjen vissza minden a "normális" kerékvágásba.

Vagyis nincs idő és hely a szeretetteli búcsúzásra, elválásra és gyászra sem, mert nem tudunk mit kezdeni a másik fájdalmával. És én azt gondolom, hogy önzőség ezt tennünk egy gyászoló családtaggal/baráttal/kollégával. Mennyivel emberibb, ha ott vagyunk mellette és lehet, egy szót sem szólunk, de ott vagyunk neki. Mint ahogy ő ott volt korábban a szerette ágya mellett. És nekem erről szól ez a könyv, hogy egy csodás élet végén hogyan lehet búcsúzni, és egy nagyszülő - unoka kapcsolat mennyi pluszt tud adni mind a két félnek.

Érdekesség:

A Magyar Hospice Alapítvány oldalán olvastam, hogy Polcz Alaine, a hazai hospice mozgalom megalapítója, a halál és gyász tabujának oldásáért, a haldokló betegek szeretetteljes gondozásáért, a hospice szellemiség átadásáért dolgozott töretlenül. 1991-ben az ő kezdeményezésére jött létre Magyarország első, haldokló betegeket hospice szemlélet szerint ellátó intézménye, a Magyar Hospice Alapítvány. Tőlük származik ez a gondolat:

A hospice alapgondolata a halál, elmúlás elfogadtatása a beteggel és családtagjaival, a megbékélés elősegítése, valamint a magány oldása az aktivitás fenntartásával, a lehető legjobb életminőség megteremtésével. Hisszük, hogy az egymáshoz való szeretetteljes odafordulás értelemmel és tartalommal töltheti meg az élet utolsó szakaszát is.