Mark Haddon - A kutya különös esete az éjszakában
Jobban értem az autizmust
Egy könyvklub havi könyveként fogtam a kezembe ezt a nem mindennapi olvasmányt. Általában engem a történetek szoktak lekötni, az események láncolata, az ebben rejlő izgalom, hogy kiderüljön, mi történik a főhössel, milyen kalandokba keveredik, érzelmi viharokat él meg, stb. De ez a könyv most más volt, nagyon más. Nekem legtöbbet az adott benne, hogy jobban megértettem, mit is élhet meg egy autista kisfiú (az autizmusról ide kattintva a 2020.11.30-i posztban olvashatsz), hogyan látja a világot, hogyan látja és értelmezi ő az érzelmeket.
Megkérdeztem az egyik kedves ismerősömet, akinek több személyes tapasztalata van, hogy mennyire hitelesen ábrázolja Mark Haddon az autizmust, s azt mondta, hogy meglehetősen jól megfogta a lényegét.
Nekem ebben az olvasmányban a legjobban az tetszett, hogy mind a szülők, mind az autista fiatal oldalát látjuk:
- kinek mi okoz nehézséget:
- például Christophernek az érzelmek értelmezése
- az édesapjának időnként az indulatok kezelése
- az édesanyának a rendszer "betartása"
- kinek mi jelent prioritást
- hogyan tudják egymást figyelembe venni
- ki kihez alkalmazkodik és hogyan
- kit hibáztatnak egy-egy helyzetben
- ki hogyan és hol lépi át a saját határait

A kedvenc szereplőm Siobhan ebben a könyvben: a főszereplő egyik tanára, aki támogatja Christophert ennek a könyvnek a megírásában. Ahogyan ő tanítja, ahogy magyaráz a fiatalnak, ahogyan támogatja, megérti; bennem nagyon mély tiszteletet ébreszt. Ha van az életünkben legalább egy ilyen személy, aki megérti a gondolatainkat, tetteinket, viselkedésünket és mindezt feltétel nélkül el is fogadja, az hihetetlen nagy érték.
Elsősorban azoknak ajánlom a könyvet, akik az érzelmi és értelmezési oldalról szívesen megragadnák ezt a helyzetet. Illetve azoknak, akik az autizmust szeretnék jobban megérteni. Tudom, hogy a témában több jó olvasmány is van még, így biztosan veszek még a kezembe ezekből is a jövőben.