Fredrik Backman - Amit a fiamnak tudnia kell a világról
Jobb, ha előre leírom, hogy Backman-rajongó vagyok. Ez a pasi szerintem zseniálisan ír az érzelmekről, olyan öniróniával rendelkezik, amely számomra minta, s ez az őszinteség, amellyel ír, zseniális.
Ez most nem egy történet vagy regény, mint a többi írása. Inkább a saját élete: apaként és férjként, amit megél. Hihetetlen érzékkel fogja meg azokat a helyzeteket, amelyekbe egy kisgyerekes szülő belekeveredik, amiket átél. Azt érzem közben, hogy igazából én is megírhattam volna. Vagyis inkább rólam is szól, mert én ezt így nem tudtam volna leírni. Meg azt, hogy na igen, ez igazából vicces is lehet. Kendőzetlenül ír a hibáiról:
- Amikor nem tudja befogni, s emiatt szülők furcsán néznek rá.
- Amikor a kakihelyzetről ír.
- Amikor arról ír, hogy a bababoltban kétségbe esett a pelenkáknál.
Mintha a nevemben megírta volna az első éveket. Köszönet és hála!
Úgy gondolom, hogy az iróniája miatt ezt a könyvet leginkább kisgyerekes szülők fogják élvezni, nekik ajánlom első körben, amikor még nem oly távoli visszagondolni az iskola előtti időkre. Rövid kis olvasmány, pont jó egy-két estés könyv, ha nevetni szeretnénk egy jót (magunkon).
"Nem kifogásokat keresek. De kissé stresszesre sikeredett a ma reggel. Mindenekelőtt szögezzük le, hogy nem kellett gyalog menned az óvodába. Babakocsiban ültél. Prémek közé tekerve, és még egyvalamit fel is cipzáraztunk az álladig, mintha hálózsákban lennél. Senkinek nem volt kényelmesebb és melegebb útja a munkahelyére, mint neked. Ez tény. Nem kifogás. Csak úgy mondom. De persze. Persze, persze, persze. Hogyne. Odakint mínusz tizenkilenc fok van, én pedig kiveszlek az óvoda előtt a kocsiból, fél tucat szülő és több óvónő szeme láttára, majd leteszlek egy kupac hóba. És igen, beletelik vagy fél percbe, mire rájövök, hogy nincs rajtad cipő.
Nem érzem magam különösen rátermett szülőnek ilyenkor. Ezt aláírom. Kicsit stresszes vagyok ma."
