Nem egy ma megjelent, friss, ropogós kiadvány, amit ajánlok, de aki elolvassa, az évszámoktól eltekintve, szerintem a mai napig aktuálisnak fogja találni. 1992-ben adták ki a könyvet, nagyon amerikai, de pont emiatt eléggé szabad is, s olyan témák is megjelennek benne, amelyek szerintem itthon talán kevésbé, főleg a '90-es években: például az (amerikai) elnökök módszereit elemzi a választások kapcsán, avagy az egyes háborúk indoklását vesézi, stb. Nekem ez az egyik, ami kifejezetten tetszik ebben a könyvben.

Maguknak a leírtaknak a szememben nagy hitelt ad, hogy kiknek a tollából származnak az információk:

• Pratkanis a vásárlói viselkedés és a meggyőzési taktikák szakértője. Volt, hogy egy perben is szakvéleményt adott a tudatküszöb alatti meggyőzés lehetőségéről.
• Aronsont a világ leghíresebb és legsokoldalúbb szociálpszichológusának tartják. Az állami iskolákban végzett előítélet-kutatásaiért díjat is kapott.

Mielőtt elkezdődnek az érdekes részletek és kutatási eredmények a könyvben, kapunk egy kis szakmai ízelítőt, fogalmi tisztázást. Mi a meggyőzés, mi a befolyásolás, már az ókori rómaiaknál is megjelent, stb. Maga a történeti áttekintés is érdekes, engem azonban leginkább a mai helyzetben releváns információk fogtak meg, pl. a tévénézés hatásai. Illetve az az információ, hogy minden amerikaira évi 200 dollár reklámköltség jut.. Vagyis több, mint az évi átlagkereset a világ harmadik országaiban ('92-es adat).

A Netflixen volt egy sorozat, Kártyavár: politikai játszmák, hatalom, befolyásolás témaköröket boncolgatott, illetve én ezekre az információkra figyeltem igazán. Ennek a könyvnek a tükrében nagyon érdekes boncolgatni, hogy miért és hogyan is mozgatják a szálakat a "nagyok". Ha ezek a témakörök érdekelnek, mindenképpen érdemes elolvasni a könyvet, s fejtegetni a befolyásolás és meggyőzés pszichológiáját. Alábbiakban pedig idézek a könyvből egy érdekes eredményt.

Amerikában, a '60-as évek végétől: "A főműsoridőben adott műsorokban háromszor annyi férfi szerepel, mint amennyi nő és a nők mindig fiatalabbak a férfiaknál, akikkel találkoznak. A színes bőrűek (elsősorban latin-amerikaiak), a gyerekek és az öregek jóval kevesebbszer szerepelnek annál, mint amekkora az arányszámuk a lakosság egészéhez képest. Az etnikai kisebbségek képviselői általában csak kisebb szerepekben tűnnek föl. Továbbá, a figurák zöme vezető vagy értelmiségi. Az USÁ-ban a munkaerő 67 százaléka fizikai dolgozó, a képernyőn viszont csupán a figurák 25 százaléka végez ilyen munkát. És: a bűnözés a tévében tízszer olyan gyakori, mint a valóságban. Egy átlagos kamasz tizenötödik születésnapjáig mintegy 13.000 emberölés szemtanúja volt a képernyőn. A tévében szereplő figurák több mint 50 százaléka valamilyen viharos és kegyetlen összecsapás alanyává lesz, míg az FBI adatai szerint országunk lakosságának kevesebb mint 1 százaléka lesz erőszakos bűncselekmény áldozata."

Ezzel a példával azt kívánom hangsúlyozni, hogy az a tartalom, amelyet a tévében látunk és kapunk (más tartalmakra is igaz) nem fedi le egy az egyben a valóságot. Felnőttként is nehéz ezt megszűrni, főként, amikor egyféle tartalmat fogyasztunk, de gyermekként még nehezebb átlátni, mi az igazság, s mikor akarnak valamiről meggyőzni minket. Ebben nyújt támogatást ez a könyv, néhány dologról lehúzza a leplet.

Hasonló tartalmakért kövess itt a www.lelkedrajta.blog.hu oldalon és a FB-n. Amennyiben pedig szeretnél dolgozni az önismereteden, elakadásaidon és problémáidon, keress meg bizalommal.