J.K. Rowling a Harry Potter sorozattal belopta magát az én szívembe is. Igazából nem is volt kérdés, hogy el fogom majd tőle olvasni az Ickabogot. Az egész sztori előtt megtudjuk az írásból, hogy Rowling a gyerekeinek írta ezt a könyvet, s azért adta végül ki, mert a bevételt teljes egészében adománynak szánta. Ez a gesztus és ötlet nekem annyira vonzó az írónőben, hogy olvasni akartam újra. (Bevételei jó részét fordtja az írónő rendszeresen valamilyen jótékony célra, sosem felejtette el, honnan érkezett, s milyen segítséget kapott másoktól.) Bevallom, titkon reméltem, hogy majd HP újraéled, valami folytatást abból kapok, mert imádom azt a világot. De azt hiszem, HP világáért a sorozatot kell majd újraolvasnom.

Egy nagyon kedves barátnőm úgy fogalmazott, hogy elkezdte olvasni a könyvet, s annyi jó kis tanulságot olvasott benne, hogy tervezte, majd születendő gyermeküknek mindenképpen fel fogja olvasni, mint tanmesét. Majd haladt a történettel, s azt mondta, ezt biztosan nem fogja felolvasni, annyira rémisztő és véres. Viszont a vége, akár a legtöbb mesének, ennek is pozitív, szóval a végét megintcsak felolvasná a gyermeknek. Én sem tudtam volna szebben megfogalmazni.

Maga a szövegezés egyszerűbb, inkább gyerkőcöknek való. Az Ickabog leírása meseszerű. A tanulságok egyszerűek, szinte maguktól értetődőek, ahogy egy-egy gyerekmesénél én tapasztaltam eddig. Ugyanakkor az emberi kapzsiság, a hatalomvágy, az önzőség, átverések leírása során többször megjelenik mások életének kioltása, hazugságok, igazságtalan éheztetés, stb, aminek kapcsán én elgondolkodtam, milyen életkorban olvasnám (f)el. Felnőttként egyértelműen. De ha ez tanmese, akkor felnőttként talán már késő. És arra jutottam, hogy a kamaszkor megfelelő választás lenne, mert érettebbek a fiatalok, tudják hova tenni a történéseket, s a megfogalmazásokat és következtetéseket, tanulságokat sem tartják bántóan egyszerűnek és egyértelműnek.

Örülök, hogy kezembe került ez a könyv. Engem olyan alapvető emberi értékekre emlékeztetett, mint összetartás, bátorság, barátság, megbocsátás. Fiataloknak és olyan felnőtteknek ajánlom a könyvet, akik nyitottnak érzik magukat a gyereknyelven megfogalmazott véres valóságra és tanulságokra.

Hasonló tartalmakért kövess itt a www.lelkedrajta.blog.hu oldalon és a FB-n. Amennyiben pedig segíthetlek megoldani egy helyzetet az életedben, keress meg bizalommal.