Néhány évvel korábban karácsony előtt olvastam ezt a könyvet, s azóta is nagyon kedves a szívemnek. A borítón azt olvashatjuk, hogy a szerelemről és az újrakezdésről szól, én azonban egy másik szempontot is szeretnék itt hansúlyozni, ami engem különösen megfogott.

A kavargó emberi érzelmek, ennek a hétköznapi, ám ettől cseppet sem egyszerű és könnyű megélése felkavart. Perdu, a főhős, képes arra, hogy mindenki lelki bajára megtalálja azt a könyvet, amely segíteni fogja őt saját megoldása megtalálásában, mintegy varázsütésre. Ezt a gondolatot azért szerettem meg, mert mindannyian, akik pszichológushoz, coachhoz megyünk, szeretnénk, hogy varázsütésre megoldódjon a problémánk és tanácsot, iránymutatást kapjunk. Még ha a való életben ez nem is így történik, legalább a fantázia, a mesék és a könyvek világában kellemes ebben ringatóznunk.

Perdu eme remek képességét azonban saját magával kapcsolatban nem tudja kamatoztatni, így egy hosszú utazáson kell végigmennie. Fizikailag is utazik a könyvesbárkájával, valamint lélekben is a megbocsátás felé tart, önmagának kell megbocsátania, s újra megnyílnia a körülötte lévő embereknek. Számomra ez a hibázás, rossz döntés következményeinek elfogadása, feldolgozása, valamint egy olyasfajta megoldás megtalálása, amely által még többek is leszünk.

Valahogy hasonlóságot látok a gyászt kísérő poszttraumás növekedéssel, amikor olyan új szemléletet, készségeket, stb., alakítunk ki, melyek által többek leszünk, mint ahogy elindultunk. Én a történet mellett ezt olvastam ki a könyvből.

Ajánlom azoknak, akik úgy érzik, ideje lenne megbocsátaiuk maguknak vagy egy számukra fontos embernek. És ajánlom azoknak is, akik szeretnek könyvszerető emberekről olvasni.

Hasonló tartalmakért kövess itt a www.lelkedrajta.blog.hu oldalon és a FB-n. Ha pedig segíthetlek valamiben, keress meg bizalommal.