Egy karácsonyi könnyed kis történet után úgy döntöttem, valami komolyabb, érdemlegesebb könyvet veszek a kezembe. Amikor A Bíborszínt elkezdtem olvasni, egyből tudtam, hogy hoppá, ez nagyon is olyan könyv lesz. Ahogy haladtam előre, egyre jobban éreztem, hogy ez után a könyv után semmi komolyat nem fogok a kezembe venni, kell egy kis rápihenés.

Borzalmasan bosszantott a könyv eleje: amiről írt Alice Walker, a feketebőrűek ilyetén elnyomása és ehhez hozzáadódva a nők elnyomása. Valami hasonlót éreztem, mint mikor Kathryn Stocket A Segítség c. könyvét olvastam. Én egyenlő szemléletben nevelkedtem, a házasságom is ilyen, s a feladataink elosztása inkább hozzáértés és kedv kérdése, úgy gondolom. Ennek szöges ellentéte, mikor mindig megmondják, mit csinálj, s bárhogy is cselekszel, egy kiadós verés azért járni fog. Ahogy a könyv végefelé haladunk, egyértelműen kirajzolódik, hogy Celie, a főhős, valójában nem tud úgy levegőt se venni, hogy az megfeleljen az apjának vagy a férjének; s valójában nem az ő hibája, közel sem róla szól, hanem az erőszakot elkövetőkben volt valami - akárcsak napjainkban, halkan hozzáteszem.

Végig feszült voltam a könyv olvasása közben. Szeretem ezeket a könyveket, mert nem hagyják, hogy homokba dugjam a fejem, s teljesen álomvilágban éljek, mert a valóságban nem mindenki egyenlő. Nem születik annak, nem engedik, hogy az legyen.

Alice Walker a könyv végén ad egyfajta feloldozást. Jó hinnem abban, hogy ez valóban így lehet:

• vannak, akik segítik a másikat, mindenféle érdek nélkül
• aki elnyomott volt, képes elhinni, hogy értékes ember és képes felépíteni a maga önbizalmát
• az elnyomók fel tudják ismerni a viselkedésük negatív voltát és elkezdik megérteni, miért ezen az úton jártak, no meg persze tudnak ezen változtatni.

Amennyire feketének és borúsnak hatott ez a könyv az első felében, elkezdett benne megjelenni a napsárga és egyre színesedett a hangulatom. Legkorábban 16 éves kortól ajánlom a Bíborszínt és mindenképpen érdemes beszélgetni a benne megfogalmazott gondolatokról.

Hasonló tartalmakért kövess itt a www.lelkedrajta.blog.hu oldalon és a FB-n. Ha pedig segíthetlek saját utad megtalálásában, keress meg bizalommal.