Egy rövid mondatban úgy tudnám összefoglalni, miről is szólt ez a könyv, hogy: hogyan ne neveljünk gyereket, mert az könnyen katasztrófába torkollhat, mit ne csináljunk. Ha pedig hosszabban fogalmaznám meg, akkor egy ma is aktuális, társadalmi szinten megjelenő problémakörre mutat rá nekem ez a könyv egy család példáján keresztül.

A könyv elején kiderül számunkra, hogy a családban az egyik (középső) gyermek meghal, s az bontakozik ki előttünk, ahogy a család megérti, valójában mi is vezetett ehhez.

• Mi maradt ki az édesanya életéből, milyen szakmai korlátokat él meg a '70-es években, s mit szeretne emiatt megadni a lányának, milyen lehetőségeket biztosítana neki,
• Mennyire érzi társadalmilag kívülállónak magát az USA-ban egy apa, aki kínai bevándorlók gyermeke. Emiatt mi hiányzik neki, s mit szeretne, ha a lánya megkapna.
• Közben van még 2 gyermek a családban, akiket szinte figyelmen kívül hagynak: a kisebbik gyerkőcöt érzelmileg elhanyagolják, a nagyobbik fiút akarva akaratlan időnként megalázzák.

Az a tempó, ahogy derülnek ki a szülők érzései, hogy miként váltak ők azokká a szülőkké, akik most jelenleg, nekem igazán tetszett. Olvasóként (kívülállóként) a mai korban szinte ordít, hogy nem lesz jó az irány, olyan nyomást helyeznek egyetlen emberre, amelyet ők maguk sem bírtak el, amelyet ők maguk sem tudtak megoldani. A szülők valójában "csak jót akartak" a lányuknak, de minden visszásan sült el.

Habár a könyv a '70-es évek Amerikájában játszódik, az alap probléma a mai napon is teljesen életszerű:

• Bizonyos munkakörökben inkább az egyik vagy inkább a más nem képviselőit fogadjuk el.
• Szülőként megpróbáljuk terelni egy adott szakma felé a gyermekünket, egyedüli értékes szakmaként elfogadva azt ("Ebből fogsz tudni megélni." vagy "Manapság ennek a szakmának van csak értéke.")
• Ha eltér nemi identitásunk az átlagostól, az elítélendő a társadalom szemében.
• Ha más országból érkeztünk, nem minket és a munkánkat ítélik meg, hanem csaló bevándorlóként tekintenek ránk.

Vagyis ami eltér a megszokottól, az átlagostól, azt nem tudjuk elfogadni. Akkor főleg nem, ha azt érezzük, mások kényszerítenek bele minket ebbe a kalitkába. De időnként azt sem vesszük észre, ha mi tesszük bele a másikat egy skatulyába, akár "csak" azzal, hogy mindenki egy bizonyos foglalkozást űz a családban és tovább kell vinni a családi vállalkozást, a család nevét. És arra is furcsán nézünk, ha akár egy személy, akár egy (civil) szervezet megpróbál küzdeni egy olyan csoport jogaiért, akit az adott társadalom elnyom, akikről nem vesz tudomást vagy elítél.

Habár sokféle területre vonatkozik a könyv mondanivalója, azonban a kibontakozó történet miatt elsősorban szülőknek ajánlom. Mégpedig amiatt, mert rávilágít azokra a kulcspontokra, ahol fokozottan érdemes figyelnünk, mit teszünk, mit mondunk és az érzéseinket hogyan vagyunk képesek kifejezni.