Boldog gyereket nevelni
A dán módszer
A napokban újra elővettem egy számomra kedves könyvet, mely a dánokról szól, hogy ők miként nevelik a gyerekeiket. Azt mondják, ők az egyik legboldogabb nemzet, így szívesen olvastam arról, mitől boldogok, hogyan nevelnek boldog gyerekeket. Ez az időszak vagy az időjárás okozza, talán mindegy is, de biz’ a meghitt együttlétnél nyitottam ki a könyvet. Náluk ebbe beletartozik a gyertyagyújtás, társasjátékok, kellemes étkezések, teázás és sütizés, vagy egyszerűen a meghitt légkörben együtt töltött idő. Huh, ez nagyon ideálisan hangzik, én ezt megvalósítom – gondoltam. De közben pedig tudom, hogy nálunk mindenkinek szüksége van egyéni időre is, amikor csak a saját mindenfélénkkel foglalkozunk.
Aztán azt olvastam, hogy kutatások szerint a jóllét és a boldogság egyik legpontosabb előrejelzője az a minőségi idő, amit a családunkkal és a barátainkkal töltünk. Merthogy a többiekhez való viszonyunk ad értelmet és célt az életünknek.
De az egészben nekem az tűnt a legnehezebbnek, hogy ilyenkor hogyan hagyja mindenki hátra a magánéleti problémáit, hogyan marad pozitív, hogyan lehet vitákat elkerülni, amik óhatatlanul megjelennek. És közben ott villog a szemem előtt az állítás, feketén-fehéren leírva, hogy rengeteg időm van stresszelni és nyugtalankodni, a boldogság pedig abból származik, amikor időnként ezt félre tudjuk tenni, és élvezni tudjuk a szeretteinkkel töltött pillanatainkat.
És a kisördög azért ott bujkál bennem, hogy mi a helyzet a magamra szánt időmmel, a sokat szajkózott ’me time’-mal? Mert a kultúránkban vallott individualista szemlélet mégiscsak ellentmond ennek az együttlét fogalomnak. És hogy azt szeretném, a mi gyerekünk ügyesebb, okosabb, kedvesebb legyen a többieknél, könnyebben boldoguljon, stb.
De vajon tényleg ez számít? És akkor felhívtam videón a szüleimet, akik az unokatesókkal éppen vad kockapókerben voltak és akkora volt a rötyögés, hogy én is akartam mindezt, vagyis többször is akartam. Inkább ez számított, hogy ezt megéljük családként és ezt tovább tudjuk adni a kislányunknak.
Mindehhez egy plusz információ is löketet adott nekem, amikor arról olvastam, hogy a pozitív társas kapcsolatok óriási mértékben kihatnak az egészségügyi jóllétünkre. Az aktív közösségi élet segít abban, hogy az immunrendszer erős maradjon, ugyanis kordában tartja a fiziológiai stresszt.
Az említett könyv alapján én/mi végül a következőket fogadtam/fogadtuk meg:
- Élvezzük együtt a pillanatot!
Ha csak 1 órára is, de igyekeztünk szülőként minden gondot és bajt félretenni, hogy csak együtt legyünk. Beültünk a gyerekszobába, vittünk rágcsát, összeszedtünk pár játékot, és csak voltunk, beszélgettünk, néha összebújtunk vagy megérintettük egymást. - Előkeretezés gyakorlása
Felkészültünk arra, hogy milyen jó is lesz együtt lenni, hogy várjuk ezt a családi mókát. - Szórakozzunk együtt!
Ez tulajdonképpen a közös játék, ami nálunk még kisebb szerepjátékokat jelent vagy közös labdázást, s már alig várom, amikor majd társasozunk is együtt. - Szüneteltetjük a panaszkodást
Ez nagyon nehéz volt, főleg most, de 1 óra erejéig első próbálkozásra is sikerült. - Legyünk ott a jelenben
Igyekeztünk minden elektronikus kütyünket félretenni, s ezzel is mutatni, hogy ezek nélkül is lehet egymás társaságát élvezni. Ez sem volt éppen könnyű, de 1 órára nem lehetetlen. - Énekeljünk
Nos, erre a férjemet még nem vettem rá, de mi a kislányommal vad gyakorlásban vagyunk, nem is akármilyen eredménnyel.
Ha valamelyikőtök kedvet kapna többet is olvasni a dánokról, jó szívvel ajánlom a könyvet: J. J. Alexander, I. D. Sandahl (2017). Gyereknevelés dán módra. HVG Kiadó Zrt, Budapest. A hivatkozott kutatások is megtalálhatóak a könyvben.
