Pallak és munkatársai egy kísérletben az energiatakarékosságot szerették volna ösztönözni. Amikor egyszerűen megkérték arra az embereket, hogy a környezet érdekében csökkentsék a földgázfogyasztást, annak nem sok eredménye volt. Ellenben, amikor azt ígérték, hogy azok a családok, akik gázt takarítanak meg, név szerint bekerülnek az újságba (a '80-as években járunk), mint energiatakarékos, a  köz érdekeit szem előtt tartó polgárok, a dolog elkezdett működni.

Ezt követően a kutatók aztán visszavonták ezt az ösztönzést (alacsonylabda-módszer), azt mondták, nem tudják leközölni a későbbiekben a neveket. Kíváncsiak voltak, hogy az emberek fenntartják-e elköteleződéseiket. Úgy találták a kutatók, hogy a következő 3 hónapban legalább ugyanannyi, több esetben viszont akár több gázt is megtakarítottak a polgárok.

---------------

Több folyamat is szerepet játszik abban, hogy az emberek a feltételek megváltoztatása ellenére is tartják magukat a kötelezettségvállalásaikhoz:

1. A társas szerződések betartása
2. A következetlenség csökkentése
3. A kognitív megerősítés

A társas szerződések betartása

Általában azt érezzük, hogy a vállalásainkat kötelező teljesíteni, még ha változnak is a feltételek. Hasonló dolog történik akkor is, mikor autóvásásláskor a vevő és az eladó kitűnő üzletet kötnek, majd pedig egy külső személy, pl a "főnök" hirtelen mégis megemeli az árat. A többletköltség ellenére a legtöbb esetben a vevők tartják magukat a vásárláshoz, sőt, akár még elnézést is kérnek az eladótól, hogy egyáltalán fontolóra vették, hogy elállnak az üzlettől.

Tulajdonképpen az eladó és a vevő közötti kapcsolatot tartják fent ügyesen az eladók azáltal, hogy egy külső személynek, a "főnöknek" tulajdonítják a változást, a költségek növekedését, nem az eladó felelős a változásért.

A következetlenség csökkentése

Hiába tudjuk, hogy változtak a feltételek, kevésbé előnyösek, s érdemesebb lenne visszakozni, legtöbbször mégis belevágunk így is például az autóvásárlásba. Saját gondolataink és érzéseink "áldozatai" leszünk ilyenkor. Ugyanis él magunkról egy olyan kép, hogy a társadalom megbízható és szavahihető tagjai vagyunk. abba pedig nem fér bele a következetlenség, az egyezség felbontása.

A múltbéli elkötelezettség és a visszakozás ellentmond egymásnak, mely kellemetlen érzést, ún. kognitív disszonanciát kelt. Az elkötelezettség újraértelmezésével pedig általában igyekszünk ezt a kognitív disszonanciát csökkenteni, redukálni. Például a kognitív megerősítéssel.

A kognitív megerősítés

Ekkor új gondolatokkal, érzésekkel és viselkedésekkel igyekszünk alátámasztani a megállapodásokat. A példánál maradva, számba vesszük az autó előnyeit: könnyebb lesz bevásárolni menni. Valamint elkezdünk a tárgyról, mint saját birtokunkról gondolkodni ("az első autóm"), ami különleges értéket tulajdonít a tárgynak, s még nehezebb visszalépnünk.

Összegzésként

A társas lekötelezettség normája a viszonzáshoz hasonlóan a csoportkohéziót és a csoporttámogatást hivatott elősegíteni, de előfordulhat, hogy nem megfelelő célokat szolgál. Ahogy láttuk, vezethez a fölgázfogyasztás csökkenéséhez, ugyanakkor kedvezőtlenebb feltételek melletti vásárláshoz is. Ez a kétélűség a társas normák sajátos velejárója, akárcsak a sztereotípiák vagy a torzított énképek esetében.

---------------

Hasonló tartalmakért kövess itt a www.lelkedrajta.blog.hu oldalon és a FB-n. Ha pedig segíthetlek saját utad megtalálásában, keress meg bizalommal.

Forrás: Smith&Mackie: Szocálpszichológia