Könyvajánló: Carol S. Dweck - Szemléletváltás
Korábban már ajánlottam ezt a könyvet, azonban most újraolvastam, más szemmel, mert egy tréning során szerettem volna segíteni a résztvevőket, hogy ők is megtalálják benne, amit nekem adott a könyv. Teljesen más dolgokat vettem észre, második olvasásra még többet adott, s emiatt ismét ezt a könyvet ajánlom figyelmetekbe.
A könyv nagyvonalakban arról szól, hogy miben is különbözik az ún. rögzült és növekedési szemlélet, valójában ez utóbbi miért is előnyösebb a legtöbb helyzetben és hogyan tudjuk megváltoztatni a gondolkozásmódunkat azokon a területeken, ahol szeretnénk.
Rögzült szemléletmód: ezek a személyek többnyire az emberi tulajdonságok megváltoztathatatlanságában hisznek, mely állandó önigazolásra készteti őket. Amennyiben bizonyos szintű intelligenciával, bizonyos személyiséggel, erkölcsi érzékkel rendelkeznek, akkor kénytelenek bizonygatni, hogy mindez elegendő. Kevésbé keresik, elutasítják azokat a helyzeteket, amelyek alapvető hibáikra mutatnak rá.
Fejlődési szemléletmód: alapja az a meggyőződés, hogy az ember alapvető tulajdonságai kellő erőfeszítéssel egytől egyik fejleszthetők. Természetesen ez nem jelenti, hogy tanulással és kellő motivációval Einsteinné válhatna bárki, azonban jelenti a még ismeretlen lehetőségek kiaknázását.
Gyereknevelés kapcsán eddig is törekedtem arra, hogy ne csak annyival dicsérjek, hogy 'milyen ügyes vagy'. Inkább úgy dicsértem például, hogy 'milyen ügyesen labdázol'. Amikor azonban olvasás közben azon kaptam magam, hogy ezzel eljuthat a gyerkőc oda, hogy minden cselekedete kapcsán ezeket a megerősítéseket fogja keresni és az önbizalmát, önbecsülését ez fogja meghatározni, erősen magamra ismertem... Szerencsére olyan családban nőttem fel, ahol rengeteg pozitív megerősítést kaptam. Mai napig függök azonban attól, hogy megsimogassák a buksimat, mikor valamit jól csinálok. Na de mi van akkor, ha elmarad a megerősítés, pedig én tudom, hogy mindent jól csináltam? Válveregetés nélkül is el tudom könyvelni a sikert? Nem biztos. Nekem ehhez szemléletváltásra van /volt/ szükségem. Jelenleg is gyakorlom például annak elsajátítását, hogy magát a folyamatot értékeljem és ne a konkrét eredményt. Mert a képességeim mellett az is számít, hogy valóban eleget gyakoroltam-e, valóban mindent megtettem-e, hogy kibontakoztassam a bennem rejlő lehetőségeket. Ennek alapján a gyerkőcnek is próbálok úgy visszajelezni, hogy az eredmény helyett a folyamatot értékelem. Kicsit még szögletes és izzadtságszagú, de haladok: "mennyit gyakoroltad, hogy hogyan kapd el a labdát, megy ez" - amikor el tudja kapni már a labdát.
Gyereknevelés mellett nekem még nagyon tetszett az a rész, mikor hátrányos helyzetű gyerekekről olvastam és az ő iskolai teljesítményükről. A fejlődési szemléletű oktatók nem tették lejjebb a mércét, hanem ugyanúgy magas elvárásokat támasztottak a diákokkal szemben, s megmutatták, hogy miért is hisznek abban, hogy ők is ugyanúgy képesek eredményeik javítására. Természetesen meg is adtak minden eszközt a fejlődésre. Nem azt jelenti ez, hogy bárkiből képesek kihozni a következő Einsteint. Azonban képesek lehetőséget adni ahhoz, hogy kilépjenek a hátrányos helyzetből, s maguk is többre tartsák saját szerepüket az életükben, hogy nincsenek kiszolgáltatva kizárólag a körülményeknek .
Gyereknevelés és iskola mellett az üzleti életből is kapunk példákat, együttműködésről és a szemléletváltás során jelentkező nehézségekről is szól a könyv.
Hasonló tartalmakért kövess itt a www.lelkedrajta.blog.hu oldalon és a FB-n. Ha pedig segíthetlek saját utad megtalálásában, keress meg bizalommal.
A korábbi könyvajánlót ide kattintva éred el.
