Szentesi Évát én korábban a WMN oldalról, illetve rákellenes aktivistaként ismertem, így kíváncsi voltam, hogy egy regényben mit mutat be. Mindig jó olyan könyvet a kezembe venni, ahol az író ugyan nem pszichológus, viszont mélyen beleássa magát a témakörbe, s fantasztikusan visszaadja egy-egy szereplőnél a jellegzetességeket.

Szentesi könyve életszagú, mert jól megírta. Pszichológiai szempontből pedig szintén életszerű és kézzel fogható.

A könyv fülszövegében ez szerepel: a főhős "Önmagát és a boldogságot keresi, de vajon képes-e a boldogságra az, akit olyan hosszú ideig csak boldogtalanság vett körül?" Nekem különös érték ebben a könyvben, hogy a főhős akarja ezt a boldogságot. Ő nem akar belesüppedni abba az életbe, amely gyerekkorát meghatározta. Ez nem azt jelenti, hogy minden lépése, minden tette azonos lenne a saját értékrendemmel vagy én ugyanígy csinálnám. De az, hogy akarja és tesz érte, az nekem igazán motiváló.

Rövid, tömör, velős. A látszatérzés, a szeretetlenség beégése olyan témakörök, amik bőven helyet kapnak ebben a könyvben. Ne várjunk tőle feloldozást, ez a könyv sokkal inkább elgondolkoztat.