Az utóbbi időben több döntési helyzettel találtam szemben magam, így az ezzel kapcsolatos tapasztalatokat szeretném ma megosztani Veletek. Én tipikusan az az ember vagyok, aki rágja, emészti, közben gyors is akar lenni, de mégsem elhamarkodott. Ezek a szempontok persze szépen ellentmondanak egymásnak, úgyhogy kerestem a megoldásokat.

Bizonyos helyzetekben el kellett döntenem, hogy igen vagy nem, más helyzetekben pedig több alternatíva közül kellett választanom. Ezekben a helyzetekben sokszor nyúlok egy a coachingban is használt eszközhöz, a döntési mátrixhoz. No, de minek ehhez mátrix? Bizonyos helyzetekben nekem szükségem van egy objektív mércéhez. Mert azt könnyű volt eldöntenem, hogy a férjemnek igent mondok, teljesen szubjektív és érzelmi alapú döntés volt. Milyen jó lenne, ha minden döntési helyzet ennyire egyszerű lenne számomra! De marhára nem az, valahogy az utóbbi években nagyon nem ilyen egyszerű a helyzet.

Legutóbb a hétvégén volt egy helyzet. Eldöntöttem, hogy egy bizonyos pszichológiai területen továbbképzem magam, kiválasztottam, hogy hol és elmentem egy első interjúra. Úgy indultam neki, hogy én már döntöttem, igent mondtam a helyre, s a képzők is megnéznek engem, hogy passzolok-e a csapatba. Ahogy azonban jöttem haza erről a beszélgetésről, s elkezdtem gondolkozni azon, miért is választottam ezt a képzést, rájöttem, hogy felül kell vizsgálni a döntési szempontokat, mert nem is felelt meg minden szempontnak, amire gondoltam.

Konkretizálom, hogy mi segít engem ebben a döntéshelyzetben.

Mit is keresek? (Még jó, hogy nem kellett anyira a vezetésre figyelni, volt időm gondolkodni.)

• szakmailag hiteles képzőket
• akik a szakmájukban is alkalmazzák, amiben engem fognak képezni
• egy bizonyos méretű csoportlétszámot
• egy nemileg vegyes csoportot, stb.
• szubjektív benyomásom - a sok objektív szempont mellett

Még van jó néhány szempontom, ami a itt most nem is lényeges a módszer szempontjából, nem untatlak vele.

Viszont annál lényegesebb, hogy elkezdtem végigmenni a listámon, s valójában nem került mindenhova pipa, amire eddig gondoltam. Még mindig több a pipám, olyan 60% körül, de 2.5 év elköteleződésről beszélünk, ha igent mondok erre a képzésre. Úgyhogy elképzelhető, a napokban megváltoztatom a döntésem.

Vagyis egy igen-nem döntés esetében

• összeszedtem azokat a szempontokat, amelyek számomra fontosak
• amelyeknek egy jó döntési alternatíva meg kell, hogy feleljen
• és végigmentem ezen, mi mellé tehetek pipát
• én általában 80% fölött mondok jó szájízzel igent, úgyhogy innentől egy egyszerű matek az egész

Aztán persze vannak azok a helyzetek, amikor több alternatíva közül kell választani. Melyik jelöltet vegyük fel a céghez új munkatársnak? Melyik helyszínt válasszuk az esküvőre? Melyik munkahelyekre adjuk be a jeletkezésünket? A döntéshez itt is hasonlóan szoktam hozzáfogni:

• először is meghatározom azokat a szempontokat, amelyeknek meg kell feleljen egy jó alternatíva
• előfordul, hogy az egyes alternatívákat nem érzem ugyanolyan erősnek, valami fontosabb nekem, kiemelkedik
• ekkor adok egy súlyt ennek/ezeknek az alternatíváknak - pl. ez 2x olyan fontos, mint a többi szempont
• a végén minden szempontom kap egy szorzót/súlyt - általában nekem 1-3 között, de nincsen egy kőbe vésett szabály, maradjunk racionális határokon belül
• aztán jön az értékelés: az egyes alternatív helyzeteket értékelem 1-5 között, hogy mennyire jók abban az adott szempontban - Pl. mennyire jó a kaja 1-5 között az étteremben, ahova menni akarunk? mennyire nagy a hangzavar 1-5 között ebben az étteremben?Innentől jön itt is a matekozás. A pontokat és a súlyokat összeszorozzuk.

Vegyünk egy példát, étterem kiválasztását egy 60. születésnapra:

• Pl. a kaja az "A" étteremben 4-es. A "B" helyen 5-ös. A "C" helyen 3-as.
• Ez a szempont 3x olyan fontos volt nekem, mint minden egyéb.
• Vagyis a pontok: "A" hely: 12 pont; "B" hely: 15 pont; "C" hely: 9 pont
• Szubjektív szempontokat, mint mennyire jó a kaja, így szoktam összemérhetővé tenni pontozással.
• Ez történik az összes többi szempontnál is: pontozok, összeszorzom a súllyal
• Majd aztán összeadom a súlyozott pontokat.

Lássuk vizuálisan is. Ha olyanok vagytok, mint én, akkor így válik érthetővé, mit csinálok egy döntési helyzetben.

És láss csodát, a pontok megadják nekem a döntést. Persze, az előkészítés vesz igénybe némi időt, mire a szempontokat és a súlyokat meghatározom.  De a konkrét döntésen közel sem vacilálok napokat. Ott a pont, én értékeltem, kész.

Az emberek alapvetően különböznek abban, hogy mennyire gyorsan döntenek, mennyi szempontot vesznek figyelembe, mennyire akarják megalapozni a döntést, mennyire szeretnek intuíciók alapján dönteni. Ezt mérni is lehet, ha szeretnétek. Viszont a cikk szempontjából ez inkább azért lényeges, mert

• ha nehezebben, lassabban döntesz, akkor ez segít az objektív mércékkel
• ha túl gyorsan döntesz és meg szoktad bánni, ez segít előre átgondolni a szempontokat

Vagyis mindenki megtalálhatja benne az előnyöket.

Amennyiben hasonló tartalmak érdekelnek, kövess itt a www.lelkedrajta.blog.hu oldalon és a FB-on. Ha pedig nehéz döntési helyzet előtt állsz, amit szívesen átbeszélnél, fordulj hozzám bizalommal.