Éppen célkitűzés, célok felállítása témában készültem egy képzésre, mikor a rugalmasság és újratervezés kérdése még jobban megragadott, mint máskor. Korábban abból a szempontból fogtam meg a témát, hogy azok az emberek, akik rugalmasak, sokkal előbb képesek felállni a krízishelyzetekben, előbb találják ki, hogyan tovább. És ha nem vagyok olyan szerencsés, hogy ilyennek születtem, akkor viszont izzasztó munka kell hozzá, hogy megtaláljam magamban a rugalmasságot. Merthogy enélkül, valljuk be, beleragadnék a posványba. Oké, oké, ez egy kis költői túlzás. Szóval reálisabban és finomabban fogalmazva: ha nem vagyok rugalmas, akkor egy krízishelyzetben képes vagyok ülni, nyalogatni a sebeimet, de nem keresek kiutat.

Hova tűnt a célom?

Szóval ültem a képzési anyag előtt, s ebben a témában ráakadtam egy szemléletes konkrétumra, az újratervezésre. Gyakorlatilag arról beszélek, hogy

1. végre az álmomból megfogalmaztam a célomat
2. felálllítottam a célig vezető konkrét kis lépéseket
3. kiszámoltam a szükséges időt, rászmoltam, felállítottam a határidőket
4. ügyesen megveregettem a vállam, büszkeségemben kicsordult a könnyem is
5. nekiugrottam a megvalósításnak

Majd a legvégén egy váratlan külső körülmény telibetrollkodta az egészet (mondjuk egy lábtörés vagy egy vírushelyzet). Dőlhetnék a kardomba, mondhatnám, hogy totál felesleges volt tervezni, kidobhatnám az eddigi ötleteket és határidőket, stb. Na jó, a a határidőket tényleg ki kellett már dobnom, de azért az elég hiteltelen lenne, ha pszichológusként arról beszélek, hogy rugalmas újratervezés, majd egy külső körülmény miatt napokig sírok a párnámba, s kidobálom a céljaimat és az ötleteimet.

Újratervezésre fel! Miért is?

• Egyrészt, mert a tervezés valójában egy folyamat, nem ért véget ott, hogy ügyesen megveregettem a vállam, mikor kitaláltam a határidőket.
• Másrészt, kiindulási alapnak nagyon is használhatom, amit már megcsináltam.
• Harmadrészt, ha egy adott helyzetben képes voltam tervezni, akkor miért is ne lennék képes egy megváltozott helyzetben is ugyanerre?
• Negyedrészt, full bnának érezném magam, ha meg se próbálnám.
• No meg persze azért tudom, hogy az aktuálisan legjobb tudásom szerint terveztem korábban (a példa kedvéért a COVID térnyerése előtt), és most több tapasztalattal, a korlátozások mérlegelésével meg tudom tenni ugyanezt. Vagyis a technika a kezemben, s több tapasztalattal ugorhatok neki a tervezésnek.

A célom újratervezése

Érdemes úgy nekiállni az újratervezésnek, hogy kicsit átgondolom újra azt a célt, amelyet korábban felállítottam, s valamilyen körülmény felborította az egészet. Én a következő kérdéseket szoktam ilyenkor feltenni magamnak:

• Ez a cél a célom továbbra is?
• Miért, milyen módon visz előre az életemben ez a cél?
• Mennyire reális most ez a cél?
• Hogyan máshogy tudnám elérni ezt a célt?
• A mostani lehetőségeimmel, a körülmények ismeretében mit tudok tenni a cél elérése érdekében?

Amikor ezeknek a kérdéseknek hála újra kellően motivált állapotba kerültem, akkor ismételten nekiülök a tervezésnek. Mert az biztos, hogy nem célom, hogy hosszasan búslakodjak a szobámban. Jövő héten írok majd arról is, miként tervezek, mik a lépések.

Addig, ha segíthetek a motivációd visszanyerésében, vagy a tervezésben, keress bizalommal. Hasonló tartalmakért pedig kövess itt a www.lelkedrajta.blog.hu oldalon és a FB-n.