Vekerdy Tamástól származik a következő mondat, aminek kapcsán ma billentyűzetet ragadtam:

A gyerekek kiszívják a vérünket, lerágják a húsunkat. Ezért időnként meg kell szabadulni tőlük, mert a gyerek érdeke is, hogy folyamatosan jól rágható és jól szívható, pihent anyja – és persze apja is! – legyen neki.

Ma már mindenhol lehet arról olvasni, hogy szánjunk magunkra is időt, mert ha mi jól vagyunk, egyben vagyunk, akkor tudunk jó szülők is lenni, akin a gyerkőc újra csünghet, akit kérdésekkel bombázhat, nyúzhat, stb. A mostani adózási és rezsivel kapcsolatos kérdések engem is foglalkoztatnak és megviselnek, akárcsak Titeket. Nem vagyok se rosszabb, se jobb helyzetben, mint mások. Elgondolkozom azon, hogy ezt a nyakunkba ömlő akármit ép ésszel mégis hogyan lehet felfogni, átrágni, a megoldást megtalálni. És mindeközben hogyan maradjunk jó szülei a kislányunknak, akit továbbra is szeretnénk, hogy kiegyensúlyozott maradjon. Mert van itt ez a helyzet, amit szülőként közösen igyekszünk megoldani: hol háborgunk, morgunk, hol a megoldásokat keressük. De míg ezt csináljuk, olyannyira merülnek az energiatankjaink, hogy nem mindig marad a gyerkőcre, pedig imádjuk. Én ezt nem így akarom csinálni!

Ezért tudatosan akarok tenni magamért, magunkért, hogy továbbra is érzelmileg elérhető szülők legyünk. Ezzel kapcsolatos saját tapasztalataimat, tippeket szeretném Veletek megosztani.

Mennyi idő kell

Először én azon gondolkoztam el, hogy nekem személy szerint mennyi időre van szükségem ahhoz, hogy félre tudjam tenni kicsit a körülöttünk zajló nehézségeket, annak érdekében, hogy a gyerkőcre aztán figyelni tudjak. Mert nem az a lényeg, hogy 0-24-ben ott üljek mellette, hanem hogy abban az 1 órában (életkortól persze függ), amíg együtt játszunk és beszélgetünk, tényleg csak rá figyeljek. Kicsit "hasraütésszerű" ez az időtartam meghatározás, hiszen ekkora cunami még nem jött eddig a nyakamba, de valahonnan mégis ki kell indulnom. Nekem napi 1 órára legalább szükségem van egyedül.

Milyen tevékenységek kellenek

Valami olyan tevékenységet érdemes keresni, amit magunkért csinálunk, nem kötelességből, sokkal inkább jó érzésből. Leginkább egyedül. Amit nem kell jól csinálni. Ahol nem kell senkinek megfelelni. Amit nem lehet elrontani, mert igazából rossz megoldása nincsen. Lehet, hogy ez a valami máskor kötelezettség, de most kikapcsol. Én személy szerint az alábbi dolgokban tudok most magamra találni:

• Gyomlálok: amit, mikor Érdre költöztünk, gyűlöltem. Rettenetesen gyűlöltem. Ma Halott pénzzel a fülemben húzgálom a borzalmakat és közben fúj a szél, esik az eső, süt a nap - bárhogy jó.
• Rollerezek, bicajozok, úszok, mozgok: nekem ez segít a jobb alvásban is. Nem vagyok egy fitness lady, ne így képzeljétek el. Egyszerűen csak minden napra igyekszem beiktatni valami apróságot. Az úszás most a nagy kedvencem, olyan sok gondolat születik közben a fejemben.
• Könyvet, cikket, újságot olvasok. Valahogy most a nyomtatott dolgokat helyezem előtérbe, pedig általában ebook-t olvasok. Ez most egy ilyen időszak.
• Néha csak úgy bambulok. Nem kell mindig aktívnak és hasznosnak lenni.
• Sokakat ismerek, akik festenek. Valaki táncol. Van ismerősöm, aki beül egy kávézóba és figyeli az embereket.

Te mit csinálsz? Mivel rakod magad újra össze, hogy jól rágható szülő / nagyszülő / munkavállaló / barát legyél?

---------------

Hasonló tartalmakért kövess itt a www.lelkedrajta.blog.hu oldalon és a FB-n. Ha pedig segíthetlek saját utad megtalálásában, keress meg bizalommal.