Vekerdy Tamástól származik a következő mondat, aminek kapcsán ma billentyűzetet ragadtam:

A gyerekek kiszívják a vérünket, lerágják a húsunkat. Ezért időnként meg kell szabadulni tőlük, mert a gyerek érdeke is, hogy folyamatosan jól rágható és jól szívható, pihent anyja – és persze apja is! – legyen neki.

Ma már mindenhol lehet arról olvasni, hogy szánjunk magunkra is időt , mert ha mi jól vagyunk, egyben vagyunk, akkor tudunk jó szülők is lenni, akin a gyerkőc újra csünghet, akit kérdésekkel bombázhat, nyúzhat, stb. A mostani adózási és rezsivel kapcsolatos kérdések engem is foglalkoztatnak és megviselnek, akárcsak Titeket. Nem vagyok se rosszabb, se jobb helyzetben, mint mások. Elgondolkozom azon, hogy ezt a nyakunkba ...

Egyszer-egyszer már ránéztem Bányainé Nagy Judit, Fancsikai Eszter és Tapasztó Orsi Insta oldalára, a "nemakarokbeleszolni" oldalra, s mikor a barátnőm a kezembe nyomta a könyvet, amelyet ők írtak, nagy kedvvel láttam neki. Nekem tetszett. Ha nem akarod komolyan venni, akkor ez egy igazán szórakoztató, leginkább ironikusan nevetős olvasmány. Ha viszont komolyan veszed és elgondolkozol a testvérek és édesanyjuk élettörténetén, akkor azért van itt fájó pont elegendő:

• Ha nem heteroszexuális vagyok, elfogad a családom? Egyáltalán tudomást vesznek arról, hogy más a szexuális irányultságom? Amúgy szeretnék megérteni a gyereküket?
• Ha nem "xs" a ruhám mérete, akkor elfogad a családom?
• Ha nem fiút szültem, akkor is értékes vagyok a ...

Évről évre előveszek Yalomtól egy könyvet, s mindig megállapítom, hogy ez a pasi egy zseni. Még egyetemista koromban volt néhány szintén könyvmoly évfolyamtársam, akik nagyra tartották Yalom munkásságát. Akkor annyira mondták, hogy mennyire jó, hogy csak azért sem olvastam tőle. De végül, hála az égnek, győzött a kíváncsiság. Nem mindig könnyű tőle olvasnom, némely könyve nehezebb, mert számomra tömör, tartalmas. Viszont minden eddig olvasott könyve után számomra az a konklúzió, hogy nagyon megérte ismét olvasni egy írását.

Az "Amikor Nietzsche sírt" c. könyvét jó 1 évre félretettem, valahogy nem szólított meg a könyv első fele, számomra nagyon hosszú volt az a rész, amelyet felvezetésnek, bevezetésnek tartottam. ...

Húsvét reggel picit korábban keltem, hogy a kertben el tudjam rejteni a csokikat, cukrokat a gyerkőcnek. Mondván, a nyúl tojta őket. Amikor ezt kimondom, mindig akkora blődségnek érzem. Hogy tojna a nyúl tojást, cukrot és csokit?! De jön a megnyugtatás, hogy pici még a gyerkőc, élvezi az egészet. Na igen. És vajon a körítés nélkül is élvezné a kincsvadászatot? Egészen biztosan. Jó, akkor a "nyúl tojta" részt elengedem. De mi a helyzet a Mikulással, a Jézuskával? Ott társadalmilag mélyebben megvannak ezek a kegyes hazugságok. Kezdjek egyáltalán ezzel valamit? Na, itt már kevésbé gondolom ugyanazt, mint a nyúlnál. Ennek kapcsán viszont elkezdtem olvasni a hazugságról és egy igazán érdekes megkülönböztetésre bukkantam.

Fehér ...

Félek. Attól, hogy nem tudom, mit hoz a jövő. Nem a holnap, azt még látom. De mondjuk március vége? Haladunk a felújítással, festjük a szobát és közben különféle podcastokat hallgatunk, amelyek a háborús helyzet elemzéséről szólnak. És észreveszem magamon, hogy roppant ideges vagyok, dühös és félek. Hogy minek csináljuk az egész felújítást? Van értelme? Magamban persze nem ilyen disztingváltan fogalmaztam, mint itt írásban. Igyekeztem elhessegetni a gondolatot. Azt hittem, túl érzékenyen reagálok. Össze akartam szedni magam. És ekkor többekkel is elkezdtem beszélgetni a témában. Nemcsak bennem, hanem többekben szintén megfogalmazódik az a kérdés, érdemes-e egyáltalán bármibe is belekezdeni:

• Most újítok fel, de közben az ...

Így februárban, mikor a házasság hetét és a szerelmet is ünnepeljük, én is többet olvasok a témában, s merengek el azon, vajon mi lehet a jó házasság titka. Én szeretek arról beszélgetni másokkal (főként a férjemmel), hogy hogyan képzelem el az életet, mit szeretnék úgy csinálni, mint a szüleim, tanáraim, barátaim, s miben képzelek el valami mást. A kapcsolatunkról is jó ilyenkor beszélgetni, arról, hogy mitől tartjuk jónak, mit szeretünk a másikban és miben lenne jó változni.

Meghallgatás, őszinte kommunikáció

Az egyik legnagyobb értéknek én azt látom, amikor a párok képesek hallgatni és meghallani egymást. Nyilván pszichológusként erre még inkább ki vagyok élezve, ezt nem is akarom tagadni. Bár minek is tenném, hiszen ...

Nemrégiben Ács Fruzsina osztott meg egy vicces, de témájában mégis komoly videót a szelektálásról, hogy nekikezdünk ugyan a nem használt dolgok kiválogatásának, szelektálásának, de valamiért mégsem dobjuk ki azokat. Andalogva nézegetjük, micsoda szép emlékek fűződnek a bérletgyűjteményünkhöz, megannyi kaland a tömegközlekedésen. Avagy blokkok, amelyeket éttermekből gyűjtögettünk, ahol milyen jót ettünk. Vagy ruhák, amelyek a közeljövőben várhatóan még ránk fognak jönni, no meg hajlandóak leszünk ismét hordani. És miért van, hogy ez sok esetben teljes önáltatás?
A legtöbb dologgal nincsen problémám: szívbaj nélkül válogatom át a ruhákat, csinálok helyet; kidobálom a régi blokkokat, elpakolom a gyerkőc nem használt ...

Az Érdi Könyvmolyok csoportjában ebben a hónapban a közös olvasmány: Csíkszentmihályi Mihály: Az öröm művészete. Ennek kapcsán minden nap indítanak egy beszélgetést, hogy aznap mi tette a tagokat boldoggá, mi okozott számukra örömet. Egyénként én nagyon szeretem a hálaadás eszközét: végiggondolom a napomat, s leírok magamnak minden nap legalább 3 olyan dolgot, ami boldoggá, elégedetté tett; pontosabban amiért hálás vagyok. Így közösségi szinten pedig még felemelőbb érzés olvasni, hogy kit mi tett boldoggá, elégedetté, kinek mi okozott örömöt. A napi hála mellett több olyan érdekes eszköz, könyv is van, ami még véleményem szerint hasznos lehet. Ezekből gyűjtöttem össze néhányat.

Csíkszentmihályi Mihály - Flow

Ha ...

Tudom, tudom, már elmúlt a karácsony és annak a varázsa, de ezt a könyvet, amit most ajánlok, az ünnepek között fejeztem be éppen. Nem állítom, hogy a karácsonyi hangulat ne tenne hozzá pluszban az olvasmányélményhez, de véleményem szerint enélkül is sok érdekes mondanivalót találtam magamnak A karácsonyi malac ban.

A lelki folyamatokat szerintem ez alkalommal is remekül ragadta meg az írónő. Az egyik legnagyobb hatást rám nem is a főszereplő, hanem mostohatestvére, Holly gyakorolta. Hogy miként éli meg szülei elválását. Milyen hatással van rá, hogy apukája új párt talált, akivel összeköltözik és akinek van már egy gyermeke (a főhősünk). Micsoda érzelmi viharok dúlnak benne: harag, utálat, szeretet, méreg egyszerre. Ha ...

Gyerekkoromban volt egy szokás nálunk karácsonykor: fényesre vikszolta édesanyám az összes ablakot. Akkor még nem voltam egy tevékeny segítség, de legalább igyekeztem nem útban lenni. No meg jött a karácsonyi nagytakarítás. Aztán kidöltünk a nagy napra, de társasozni mindig maradt energiánk. (Anyunak honnan? - kérdem mai fejjel.) Szinte természetes lendülettel vittem tovább ezt a szokást és amikor már külön éltem, becsülettel vakartam az ablakokat a dermesztő hidegben. Jobb esetben legalább a nap sütött. Habár összesen 5 ablakom volt eleinte, azért mire megpucoltam őket, teljes rutintalanságomban, majd kitakarítottam a lakást, összedobtam a minimum 3 fogásos vacsorát, mindenhova elkészültem a sütikkel, amiket magammal akartam vinni, nem ...