Ha azt a szót hallom, hogy félelem, egyből az kattan be, nem szabad félnem, aki fél, az gyenge, ezen azonnal úrrá kell lennem, stb. És ez borzalmasan megterhelő, hiszen a félelem nem minden esetben egy racionális érzés, amin racionális módszerekkel szépen úrrá tudok lenni. Ekkor kezdtem el tovább olvasni a témában, s találkoztam azzal a megközelítéssel, hogy nem legyőzni akarjuk a félelmeket, hanem valamit tanulni belőlük. 

A produktív paranoiáról Jim Collins ír a Great By Choice c. könyvben. Azt a kérdést feszegeti, vajon csak azokból a hibákból vagyunk-e képesek tanulni, amelyeket túléltünk. Olyan vezetők viselkedését tanulmányozta, akik gazdaságilag előnytelen környezetben, hanyatló cégeknél dolgoztak, s feltételezték, hogy a körülmények váratlanul és erőszakosan megváltozhatnak. Úgy gondolom, a mostani helyzetben mi sem aktuálisabb, mint ezen elgondolkozni. 

Collins azt találta, hogy egyes vezetők folyamatosan azt a kérdést tették fel maguknak: Mi lenne, ha? Ezzel készültek fel, tartalékokat képeztek, csiszolták magukat szakmailag, hogy a rosszabb időkben képesek legyenek rugalmasan reagálni. Belátható, hogy bizonyos szinten ez meglehetősen megterhelő, ténylegesen paranoia. Ugyanakkor, ha arról az oldalról nézzük, hogy a félelmekkel így nézzünk szembe, készüljünk fel azokra a helyzetekre, melyek számunkra félelmet hordoznak, az számomra más megvilágításba helyezi mindezt, s eztáltal valóban lehet produktív a paranoia. Tehát ez nem az a fajta paranoia, ami megrémiszt. Sokkal inkább az a fajta, ami akcióra késztet, ami által terveket készítünk, jobban gondolkozunk és jobban felkészülünk. Ezáltal képesek vagyunk jobban érezni magunkat, hiszen megtettük, amit meg lehetett tenni, s arra fordítjuk a figyelmünket az aggódás helyett, hogy ebben a pillanatban mi a legfontosabb.

A produktív paranoia kapcsán olvastam egy férfiről, aki sokat aggódott azon, hogy mi van, ha elmegy az elektromosság egy hónapra és az emberek megőrülnek. Ennek kapcsán kezdett el gondolkozni, s élelmiszert és vizet halmozott fel a családjának. Emellett beszerzett egy generátort is, hogy adott esetben áramot tudjon maguknak fejleszteni. A félelme nem biztos, hogy racionális és reális, viszont azáltal, hogy elkezdett felkészülni erre a helyzetre, amitől félt, képes volt saját magát megnyugtatni.

A kérdések tehát, hogy a félelmeken úrrá legyünk - a produktív paranoia szemszögéből:

• Mitől félünk?
• Mi kell ahhoz, hogy úrrá tudjunk lenni ezen a félelmen?
• Milyen cselekvési tervet állítunk össze ehhez?
• Fókuszáljunk arra, ami a legfontosabb.

Ezzel az írással egy lehetséges utat és gondolatmenetet kívánok bemutatni. Nem állítom, hogy mindenkinél egyből és egyöntetűen ez fog beválni a félelmekkel való szembenézés során, ugyanakkor egy bizonyítottan működő módszer. Ha van kedved, próbáld ki, szívesen támogatlak ebben.