Orvos-Tóth Noémi könyvét viszonylag későn vettem a kezembe, mert sokszor érzem azt, hogy azok a könyvek, amelyeket nagyon felkapnak, nagyon trendinek tartanak, valahol végül nekem csalódást okoznak. Viszont egy idő után annyi helyen találkoztam a címmel, avagy podcast-ben Orvos-Tóth Noémivel, hogy egyre mélyebb lett bennem az elhatározás, hogy ezt el kell olvasnom.

Mikor máskor kezdjek el foglalkozni a családi kérdésekkel, örökölt véremmel, mint karácsony előtt, amikor amúgy is szenzitívebb vagyok a témában?! :) Igyekeztem inkább laikus szemmel nézni a könyvet, most inkább a saját múltamra koncentrálni. Ebbe beleértem azt is, hogy a saját születésem, testvérsorrendben elfoglalt helyem mellett foglalkoztatott a tágabb családban is a témakör. Értelmeztem, hogy mi miért lehet egy bizonyos módon, hogyan lehet elfogadni a konfliktusosabb helyzeteket.

Rögtön elkezdtem sorolni, kinek lehetne még ezt a könyvet kölcsönadni, kinek lenne még hasznos rajtam kívül. Merthogy hasznosnak találom. Egy-egy fejezet végén OTN kérdéseket tesz fel, amelyeket persze lehet sejteni a fejezet alapján, de ez nem is baj. A lényeg, hogy felteszi a kérdéseket nekünk, amely a gondolkodáson túl családi beszélgetések alapjául is szolgálhat. Egy-egy fejezet kapcsán jó beszélgetések kerekedtek köztünk is a férjemmel.

Mikor még élt a nagymamám, többször kértem tőle, hogy meséljen történeteket az életéből, mert izgalmasnak találtam, meg akartam ismerni, hogyan lett ő az, aki. És úgy sajnálom, hogy bizonyos dolgokat nem kérdeztem meg. Ha előbb olvasom ezt a könyvet, talán még megkérdeztem volna. Ő volt a legkisebb a családban, sokadik gyermekként érkezett, s mindig nagy szeretettel és imádattal beszélt az édesanyjáról, s úgy érezte, sosem tud olyan jól főzni, mint anyukája. Itt jegyezném meg, a mama hihetetlenül jól főzött, sok dolog hiányzik.

Van egy kedves rokonom, aki energiát nem spórolva folyamatosan kutatja a családfáját, a család történetét. Azt érzem, most értettem meg igazán, mi a jelentősége számára. Avagy az elgondolkozással, családi beszélgetésekkel vált ez nekem is ugyanolyan fontossá? Talán mind a kettő benne van.

És mi van akkor, ha már nem él, akit meg kellene, meg szeretnék kérdezni az egyes témakörökben? Én kaptam erre tippet a könyvből, amikor az egyik kliens történetét olvastam. Fel kell kutatnom még azokat az élő rokonokat, akik ismerhették a történetet, ismerték azt, akit már nem tudok megkérdezni.

Számomra ez egy újévi fogadalom is, hogy jobban megismerjem a családunk történetét.

Azoknak ajánlom a könyvet, akik hajlandóak és most szeretnének elgondolkozni saját szüleik és felmenőik sorsán, ennek hatásáról a saját életükre, valamint átgondolnák, ők maguk szülőként mit adnak át gyermekeiknek. Másrészt ajánlom a könyvet emellett akkor is, ha az egyes témakörökben érdekes esettanulmányokat, más családok történeteit szeretnétek megismerni.