Egy kedves gimnáziumi tanárom megosztott egy posztot, amiben egy pszichológus nagyon jó dolgokat írt, s ezek között is megragadta a figyelmem, hogy ki merte fejezni, attól, hogy pszichológusként tudja, stresszhelyzetben mi lehet a jó megoldás, milyen megküzdési lehetőségek állnak rendelkezésére, bizony neki sem mindig sikerül ezt jól csinálni. Ő a vásárlást és a stresszevést említette meg, mely utóbbi szinte azonnal villódzni kezdett a fejemben, mert végiggondoltam, hogy a kamrában mondjuk mennyi nasi is van pontosan... Aztán azt is, mikor szoktunk mi azokhoz nyúlni? Mert nyilván nem foghatom a 2,5 évesre, hogy csak ő járkál be és eszegeti a dobozból a mindenfélét, amit mellesleg csak úgy ér el, ha magára rántja. No, ezt meg titokban nem tudja, merthogy elég nagy hanggal járna. Szóval az okokat máshol kell keresnem, így tartottam egy kis önvizsgálatot.

Önvizsgálat

Azzal kezdtem tehát, hogy feltettem magamnak néhány kérdést (forrás):

• Szívesen nyúlok étel után, ha erős érzelmeim vannak?
  Hm... ha elémtesznek bármilyen rágcsálnivalót, akkor én nekilátok, mint a jógyerek. Nincs megállj. Kb nulla önuralommal viseltetek ezekben a helyzetekben. Viszont ezt nem mondanám erős érzelmi helyzetnek. Ha stresszes vagyok, akkor kevésbé a hűtő nyújt nekem megoldást. Viszont unalmamban kezdtem már el keresgetni valami rágnivalót, az teljesen biztos.
• Gyakran valódi éhségérzet nélkül, rendszertelenül kezdek enni?
  Nagyon szeretek olvasás közben rágcsálni egy kis mogyorót....
• Ha stresszhelyzetben vagyok, jellemző, hogy „jutalmazó”, „megnyugtató” ételeket kívánok, azaz valamilyen cukorban, szénhidrátban gazdag élelmiszert?
• Előfordul, hogy csak rövid ideig érzem magam jobban, ha csillapítottam a rám törő éhséget?
• Előfordul, hogy az érzelmi falások után szégyellem magam és bűntudatot érzek?
• Problémásnak tartom az étkezési szokásaimat és/vagy a súlyomat?

Na jó, a 2. kérdés után inkább már le sem írtam, mik voltak a válaszaim. Szerencsére a helyzet azért nem katasztrofális, de változtatásért kiállt. Így az önvizsgálatot az követte, hogy elkezdtem gondolkozni, mit is tehetek meg azért, hogy a stresszt oldjam, amikor túl sok, illetve az egészségemet, testemet is jól tartsam.

Tudományos magyarázattal mentegethetem egy kicsit a helyzetet, de tény, hogy érdemes változtatni néhány dolgon. Akkor önmagam mentegetéséül: stresszhelyzetben termelődik egy kortizol nevű hormon, amely felelős az éhségérzetért is. (Backmantól éppen olvasom a Hétköznapi szorongások c. könyvet, s az egyik szereplőre egy stresszes helyzetben rátör az ehetnék, s éppen csak egy tál lime van előtte, majdnem azzal csillapítja az éhségét.)

Intézkedések

Stresszevés esetében a mennyiséggel is gond van, illetve azzal is, hogy milyen ételhez nyúlunk. Így az első, amit tehetek, hogy a kísértést csökkentem. Ennek érdekében körülnéztem, mi is van itthon és minek nem kéne itthon lennie. Mivel nem vagyok egyedül annyira erős hős, szóltam a páromnak, mire készülök, hogy megtámogassuk a dolgokat. A hűtőben van gyümölcs és joghurt, ezekkel ki vagyok békülve, ha ehetnékem támad. A spájzban talált dolgokra pedig címkék és post itek kerültek: "Ne edd meg!" "Most akarod ezt biztosan?" "Többet nem vehetsz ilyet!" Mivel a fokozatosság híve vagyok, ebben is úgy jártam el, hogy ok, nem dobok ki egyből mindent, de lassítjuk a fogyasztást, illetve nincs utánpótlás, vagy csak valami egészségesebb, mondjuk zöldség és gyümölcs, abból is ki lehet hozni nagyon jó dolgokat.

A következő, amit ilyenkor tehetek, hogy a helyzet értelmezéséhez és elemzéséhez nyúlok. Amikor kezdenék valami rágcsálnivaló után nézni, végiggondolom, hogy mi van bennem, mi történik velem. Stresszhelyzet? Unatkozom? Félek valamitől? Aztán jön az, hogy vajon mitől, miért érzem ezt? Mi okozhatja bennem ezt az érzést? Ha megtalálom az oko(ka)t, akkor jöhet a probléma megoldása, vagyis az egész gyökerének a kihúzása.
Például előző este az olvasnivaló mellé már éppen kezdtem volna odatenni a mogyorót, amikor bekapcsolt bennem, hogy miről is készülök éppen írni. És arra jutottam az önelemzésben, hogy olvasás közben nem tudok mit kezdeni a kezemmel, így valamilyen tevékenységet kitalálok. Pompás, megtapsolom magam, remek, hogy valami egészségtelen "testnövelőt" találtam... No, de mit tegyek a mogyoróevés helyett, mire cseréljem eme remek tevékenységet? Elkezdtem szívószállal vizet inni, babrálni a hajam, két kézzel fogni a könyvet. Még kicsit erőltetett a dolog, de fog ez alakulni. Mogyorót azért inkább nem veszek..

A bennünk lévő stressz oldására remek dolog a mozgás. Ezt szerencsére régóra tudom és űzöm. Korábban írtam is róla, hogy ez az egyik napi kihívásom, hogy felálljak az elliptikus trénerre. Amit észrevettem magamon, hogy mostanában kicsit több a stressz és kevesebb a mozgás, ami kezdi megmutatni első jeleit... Gondolom, nem vagyok egyedül azzal a helyzettel, hogy gyerkőc itthon, lavírozok a játék, adott esetben iskola, valamint a saját munkám és szabadidőm között. Nincs mit szépíteni, az egyensúly megborult, aminek a következménye, hogy bizonyos hétköznapokon nem mozgok és ettől borzalmasan kellemetlenül érzem magam. Úgyhogy most kidolgoztam egy tervet, hogy mikorra illesztem be a fél óra mozgást ezekre a napokra is. Ha már leírtam itt a blogon, az a minimum, hogy tartom is magam a dologhoz, drukkoljatok.

Lefekvés előtt rendszeresen szoktam relaxálni (meditáció, jóga, pilates is bírnak hasonlóan jótékony hatással), hogy lecsillapítsam a mindenfelé járó gondolataimat és érzéseimet, kicsit megnyugodjak. Ezt mindenképpen fogom folytatni a jövőben is. A Semmelweis Egyetem YouTube csatornáján van néhány igazán izgalmas videó, ami segíthet technikákat találni.

További lehetőségek

Az előbbiekben felsorolt eszközöket azért választottam ki, hogy egyrészt kezeljem a bennem lévő stresszt, másrészt a stresszevést igyekezzek elkerülni, kiiktatni az életemből. A fenti eszközökön túl azonban még jónéhány lehetőség áll a rendelkezésünkre, ki-ki válasszon ízlése szerint. A lényeg, hogy találjunk benne motivációt.

• Aktivitások: akár a séta a természetben, kertészkedés, futás, kerékpározás, faaprítás, boxzsák püffölése, stb. ide sorolható.
• Hobbik: mit tartunk olyan hasznos időtöltésnek, amelynek stresszoldó, illetve feszültségoldó hatása van? Barkácsolás? Festés? Éneklés? Horgolás és kötés? Kirakózás? Takarítás, rendezgetés? Társasozás? Sakk? Valami olyan, amiben flow-t élünk meg, ami oly mértékben leköti a gondolatainkat, hogy eszünkbe sem jut mást csinálni közben.
• Alternatív jutalmak keresése
• Érzelmi támaszkeresés: beszélgetés a családdal, barátokkal, közös (online) programok szervezése
• Helyzetünk átértelmezése: valóban érdemes ezzel a helyzettel ennyit foglalkoznunk? megéri emiatt ilyen feszültségeket megélnünk? mi egyébre tudnánk az időnket és energiánkat fordítani?
• Gyökérokok megtalálása: az esetek egy részében nem arról van szó, hogy időszakosan nagy stressz ér minket, valaki felidegesített vagy frusztráltak vagyunk egy-egy helyzetben, hanem sokkal inkább egy huzamosabb ideig fennálló probléma áll a háttérben. Ekkor nagyon fontos a probléma feltárása, megoldás megtalálása, s az érzelmi megküzdés helyett a megoldásközpontú megküzdés lesz a megfelelő válasz. Amikor ez nem működik egyedül, akkor érdemes külső személyt is bevonni: családot, barátokat, s amikor valahogyan mélyebbre kell ásni, akkor pszichológus is tud segíteni.

Amennyiben úgy érzed, hogy hosszabb ideje jelen van életedben a stressz, a frusztráció és mélyebbre ásnál, hogy megszűntesd az okokat, keress meg bizalommal. Hasonló tartalmakért pedig kövess itt a www.lelkedrajta.blog.hu oldalon és a FB-n.