A mai napom egy kicsit borúsabb, és ennek kapcsán elgondolkodtam azon, mikor kérdezték meg tőlem utoljára őszinte érdeklődéssel, hogy hogy vagyok. Úgy, hogy volt időm kifejteni, no meg előtte végiggondolni, hogy is vagyok. Szeretem ezzel kezdeni a kliensekkel a munkát, mert valóban érdekel, hogy vannak aznap, hogyan érkeztek, s mi munkál bennük. Az a tapasztalatom, hogy igazán minőségi beszélgetések alakulnak ki, ha tényleg meghalljuk, hogy is van a másik. Az egyik kliensem fogalmazott úgy, hogy borzalmas, hogy tulajdonképpen szolgáltatást vesz azért igénybe, hogy elmondja és kibogozza, hogyan van. Nagyon is értem, miről beszél.

Mikor egy húsvéti ünnep úgy rohan át rajtam, mint egy úthenger, persze felmerül bennem a kérdés, hogy kinek is van ideje meghallgatni és energiával feltölteni. A férjem, nagy szerencsémre, mindig mellettem áll, s mindig tudjuk tölteni egymást. De mi van akkor, amikor ő is lemerül egy kicsit, honnan töltekezzek? Eszembe jutott, most aztán akasztják a hóhért. Na, most mutasd meg, milyen jó kis technikáid vannak, alkalmazd őket élesben, szedd össze magad, mert a nap mégiscsak süt és biztosan tele van sok jóval. Így arra jutottam, hogy ha most nem tudok a barátokkal és a családommal töltekezni, akkor sorraveszem, mi is segít nekem, milyen megküzdési technikáim vannak, hogyan jutok ezen túl.

A stresszkezelés kapcsán sokat tanultam az érzelemközpontú és a probléma/megoldás fókuszú technikákról. Ezek most is segítségemre vannak. Az érzelmi egyensúly megteremtéséről szól az egyik, míg a másik arról, hogy igyekszem megragadni a probléma gyökerét, kihúzgálom, kigabalyítom és megoldom. Nekem most az érzelmi egyensúlyom borult egy jó nagyot, így végigvettem, mi is szokott nekem segíteni. Listázom a dolgokat, amit persze bátran bővítsen tovább az olvasó:

• Ki kell beszélnem magamból a dolgokat. Élő személy a legjobb, másodsorban azonban az online és telefonos kapcsolódással is együtt tudok élni.
• Ha nincs olyan személy, akit éppen érdekel, hogy vagyok, le is szoktam írni: mondhatni, kiírom magamból. Általában csak úgy írok, de lehetne ez egy levél is, tulajdonképpen.
• Sétálok egy jó nagyot.
• Kimegyek és elkezdek gazolni. Fúj a szellő, kifújja a fejem, süt a nap, tökéletes kombináció.
• Szoktam sírni is, de igyekszem megálljt parancsolni, mert utálom a táskás szemeket és a fejfájást, ami a sírást követi. No meg hogy állandóan fújni kell az orrom.
• Relaxálok.
• Valamit mozgok, sportolok: elliptikus tréner és lépcsőzés nekem a bevált mozgásformák, amikor fizikailag úgy elfáradok, hogy inkább erre koncentrálok csak.
• Olvasás: ez változó, mert van, amikor sikerül belemerülnöm egy könyvbe, ugyanakkor nem mindig megy ez, bármennyire is kedves időtöltésem.
• Jöhetnek a romantikus filmek és a vígjátékok.
• Veszek egy jó forró fürdőt, illetgyertyákkal (jó csajos, tudom, de mit lehet tenni, ezek nekem is a gyengéim).
• Pörgetem a ruhás appokat, s elborzadok némelyiken.
• Sudokuzom és szókirakózom.
• Rendet rakok vagy sütök valamit.

Kicsit már a megoldásfókuszú megküzdéshez kapcsolom inkább, de érzelem is van benne jócskán, mikor az aggódási fát veszem elő. Vagyis azt a kérdést teszem fel elsőként magamnak, hogy ami miatt kiakadtam, mérges vagyok, aggódom, szorongok, akármi, azon tudok-e változtatni az adott pillanatban. Amikor a válasz nem, tulajdonképpen az lenne a feladatom, hogy engedjem el a problémát (ne gondolj a rózsaszín elefántra...). És ekkor kapcsol be a fenti listából valamelyik vagy egyszerre több módszer. És amikor látom, milyen szép, hosszú listám is van, amiből válogathatok, kicsit máris megnyugszom.

Ma az írást és a gazolást választottam, de este olvasni is fogok, az biztos. Remélem, nemsokára pedig kibeszélhetjük másokkal is, hogy vagyunk.

Hasonló tartalmakért kövess itt a www.lelkedrajta.blog.hu oldalon és a FB-n. Ha pedig segíthetlek valamiben, keress meg bizalommal.