2021. máj 11.

Minek ez a nagy hűhó az ÉNIDŐ körül?

írta: Villám Orsi
Minek ez a nagy hűhó az ÉNIDŐ körül?

Vasárnap nagyon elégedetten ültem a napsütésben és olvastam egy könyvet, amiről  a következő blogban fogok is írni ajánlót. Sütött a nap, csicseregtek a madarak, jófajta vidéki csend volt. Anyukám kertészkedett, a fiúk szereltek valamit, gyerkőc aludt, csak az enyém volt a terep. Énidő volt ez nekem a javából. És ezalatt a délután alatt többet pihentem szerintem, mint éjszaka.

me-time.pngEgyéni és párkapcsolati munkában is nagyon gyakran előfordul, hogy a szülők nem adnak időt saját maguknak. Nem mindig a másik fél nem ad erre lehetőséget, szeretjük mi is kizsigerelni saját magunkat. Az egyik helyi anyacsoportban is éppen megosztottak egy hasonló cikket, s a kommentelők között volt olyan, aki ennek kapcsán felbátorodott, hogy ideje időt szánnia a fodrászra. De írhatott volna bármit ez a szülő, a lényeg, hogy rájött, időt kell adnia önmagának. Nekem ezt jelenti az olvasás és az elliptikus trénerezés, bár jelenleg inkább előbbit veszik észre rajtam itthon.

Az énidő minőségi, önmagunkra fordított idő, amit azzal töltünk, ami számunkra fontos, rólunk szól, és még véletlenül sincsenek benne feladatok. Azzal foglalkozunk, amihez csak kedvünk van, éppenséggel akár semmivel se. Ennek az időnek az a célja, hogy kicsit befelé forduljunk, figyeljünk a saját jelzéseinkre, igényeinkre, gondolatainkra, érzéseinkre. Nem mindig olyan egyszerű magunkkal egyedül lenni, mert olyan érzések is felerősödhetnek, hogy "ennek így mi értelme van?", "miért nem csinálok valami hasznosabbat?", "kit hagyok cserben, akinek szüksége lenne rám?", "helyettesítenek mással, ha nem vagyok jelen?". De ebben a csendben tudunk örülni a pihenésnek, kreatív gondolataink támadhatnak, új megoldások jönnek elő, formálódnak céljaink is. Ez a blog oldal például egy magammal töltött néhány óra fejleménye. Akárcsak annak a negatív gondolatnak a megjelenése, majd átalakítás, hogy kinek értékes a figyelmem, amikor pszichológusként dolgozom velük. És ez egy kemény munka volt magammal, az önbizalmamon.

me-time_2.pngPéntek estére sokszor leeresztek, mint egy lufi, hiába tudok fél-1 órát hétköznap esténként is töltődni egyedül. És érzem, hogy mire vasárnap este van, annyi időt tudtam magamnak is adni, plusz szeretteimmel minőségi időt tölteni, hogy képes vagyok ismét a klienseknek is adni ebből, nem kizárólag a családomnak. Jól felfogott érdekem a pihenés. 

A pandémia idején bizonyos szempontból több időnk volt magunkkal is lenni (amikor volt bölcsi, ovi, iskola, miegymás), hiszen nem igazán volt lehetőség túl sok közösségi program szervezésére. És látható ennek egy olyan hatása, hogy többen kezdtek el foglalkozni ezekkel a hangokkal: félelmekkel, szorongással, gondolatokkal. Minden elismerésem azoké, akik rálépnek erre az elsőre ismeretlen ösvényre. Akár olvasnak a lelki dolgokról, barátokkal beszélgetnek, pszichológushoz mennek, ezt az időt a saját fejlődésükre szánják.

Hasonló tartalmakért kövess itt a www.lelkedrajta.blog.hu oldalon és a FB-n. Ha pedig segíthetlek valamiben, keress meg bizalommal.

Szólj hozzá

pszichológia énidő befelé fordulás