Részt vettem egy szülőknek tartott programon néhány napja: a helikopter szülőségről volt szó, ami év elején különösen meghatározó, ha éppen új intézménybe kerül a gyerkőc. És az egyik szülő feltett egy szuper kérdést: néhány szóban utalt arra, hogy mi nyomasztja és mennyi ideje, s azt a kérdést tette fel, vajon ezzel érdemes-e pszichológushoz fordulnia. Szerintem jó és hasznos erről pár szóban beszélni.

A legtöbben nem fordulnak egyből pszichológushoz, amikor az életükben probléma lép fel. Hiszen sokmindent tehetünk meg mi magunk, hogy jobban legyünk:

• olvashatunk valamilyen könyvet a témában
• beszélhetünk róla a családban
• beszélhetünk róla barátokkal
• különböző internetes fórumokon is bogarászhatunk vagy kérdezhetünk, beszélgethetünk ott

Vagyis egészen addig, amíg a fenti eszközök megoldásként szolgálnak, segítségünkre vannak, továbbá a mindennapokat képesek vagyunk eredményesen átvészelni, dolgozunk, élünk meg örömöt és szomorúságot egyaránt, akkor valószínűleg nincsen szükségünk pszichológus segítségére a helyzetünk megoldásában. Amikor azonban hosszabb időn keresztül fennáll a probléma, akkor érdemes szakemberhez fordulni.

Nehéz lenne meghatározni, hogy pontosan mi is ez a hosszabb idő.

• Van, hogy közvetlen a probléma jelentkezésekor, pl. egy szakítás, úgy dönt valaki, pszichológus segítségét kéri. Amikor mindennek a háttere olyan mélyen és rosszul érinti az adott személyt, hogy egyből motivált ennek feldolgozására.
• Ugyanakkor teljesen élő az a helyzet is, amikor jó pár évnyi fontolgatás előzi meg a szakember felkeresését. Például mikor több idő kell, hogy valaki felismerje, testi tüneteinek hátterében nagy valószínűséggel lelki eredetű problémák (is) állnak.

Ebből a két példából is jól látható, hogy ahány ember, annyi ponton jöhet el az az érzés, mástól van szükség a segítségre, nem a barátoktól.

Barátság vagy sem?

Itt érdemes hangsúlyozni, hogy a pszcihológus sosem lesz a kliens barátja. Habár sokszor jelentkezik egy hasonló érzés, hiszen a terapeutával mindenről lehet beszélni, és mély, megértő kapcsolódást tapasztalhat a kliens. Egyszer mondta is nekem valaki, akivel együtt dolgoztunk, hogy az a furcsa az egész közös munkánkban, hogy a végén fizet. De olyan is volt, aki telefonban elmondott mindennek amiatt, hogy pszichológusként pénzt kérek, ő is máshova sorolta a terápiás kapcsolódást.

Le kell szögeznem, hogy a terápiás kapcsolat egyirányú, a kliensekről szól, s nem a teraputa életéről. A barátságok azonban általában szimmetrikusak. Onnantól kezdve, hogy baráti kapcsolódás alakul ki két ember között, csökken a terapeuta objektív visszajelzésre való képessége. A terápia célja, hogy vége legyen a közös munkának, hogy a kliens jól legyen. A barátság lényege pedig éppen a kapcsolat fenntartása.

A terápia célja

A terápia célja a meghallgatás mellett, hogy kliens és pszichológus feltárják a probléma gyökerét. Az egyik kliensem fogalmazott úgy egy kertészkedéséről, hogy kereste az egyik gyom gyökerét és húzta, húzta, hogy tövestől tépje ki. És ugyanígy keresi a problémája gyökerét, húzná, de nem ért még el az aljára, még ásnia kell, hogy teljes mértékben kiirtsa a gyomot. Ez az ásás az, amiben pszichológusként segíteni tudunk. Amíg ásásra nincs szükség, csak apró gyomlálásra, abban a barátokkal, családdal történő beszélgetés is hihetetlen erőt tud adni.

A terápia célja továbbá, hogy a kliensek kezében olyan eszközök legyenek, amelyek a terápiás kapcsolat lezárta után is használhatóak: az érzelmek vagy a viselkedés kezelésében. Például a hangulat kezelésében én szívesen mutatom meg a hálanapló vagy a sikernapló technikáját, amelyek segítséget jelenthetnek a minket ért pozitív és negatív hatások objektívebb látásának, amikor gyülekeznek a felhők. Magam is használom  ezeket az eszközöket, s időről időre mankót adnak a kezembe.

Például hétfőn reggel, úgy éreztem, összeesküdött ellenem a világ: esett az eső abban a 10-15 percben, míg a gyerkőcöt oviba vittem. Otthon maradt a "nyunyóka", de nem volt időm visszafordulni. Lefröcskölt egy autó. Sietnem kellett haza egy online találkozóra, s nem találtam a lakáskulcsom. A nap végén viszont végiggondoltam, hogy mennyi emberrel dolgozhattam együtt. Hogy az egyik barátom nem felejtett el és vett nekünk öltöny zsákokat. Hogy a kislányunk mosollyal fogadott az oviban és utána sütiztünk. Hogy az esti közös családi pillanatoknál, majd az olvasással töltődésnél számomra nincs is jobb a világon. Vagyis a mérlegnek két oldala van.

Szondy Máté így fogalmaz a terápiás célokkal kapcsolatban: "Összességében a pszichoterápia célja az, hogy kíváncsivá váljunk önmagunkra, jobban értsük a reakcióinkat, tudatosabbá váljunk az igényeinkkel, vágyainkkal, érzéseinkkel kapcsolatban. Ennek hatására nő a szabadságunk: egyre kevésbé a múlt határozza meg a viselkedésünket és a döntéseinket, képesek leszünk valóban mi dönteni."

Hasonló tartalmakért kövess itt a www.lelkedrajta.blog.hu oldalon és a FB-n. Ha pedig segíthetlek saját utad megtalálásában, keress meg bizalommal.