Angela Murinainak olvastam a Mikor feltámad a szél c. könyvét, ami lelkileg megérintett mind témáját, mind azt a rengeteg érzelmet tekintve, amit megírt a könyvében is fia halálával kapcsolatban. Mivel nagyon szeretem, mikor egy könyvben ennyire jól megírtak az érzelmek, szívesen nyúltam a Bossa nova c. könyvéhez is.

Ezzel a könyvvel kapcsolatban vegyes érzéseim vannak: a második felét igazán kifejezőnek találtam, míg az eleje számomra kevésbé volt élvezhető vagy mély. De lássuk is, miért gondolom ezt.

A téma elsőre megfogott. Próbálok csak címszavakat használni, hogy a történetszálat előre ne mondjam el: megcsalás, családanyaság, munka - háztartás - énidő közötti lavírozás, figyelni a párunkra/párkapcsolatunkra gyerekek mellett is. A regényben az írónő arra igyekszik választ adni, az egyik főszereplő nő (Bori) miért lesz hűtlen, míg a másik főhősnő (Janka) hogyan jön rá, majd küzd meg a hűtlenséggel. A regényben nekem nagyon tetszett, hogy erről a két nőről beszél Murinai, s nem összességében akarja feltárni a hűtlenség témáját. Szimpatikus továbbá, hogy a regény második felében mindkét női karakter vívódásából láthatunk egy szeletet.

Ugyanakkor a könyv elején kifejezetten bosszantott, hogy egy 38 éves nő a klimax kapujában érzi magát, s kizárólag a külsejéről tudtam meg információkat. Ez utóbbit később összekötöttem azzal, hogy Bori sem ismerte ennél jobban magát, mint hogy milyen a külseje. Több esetben a regény első felében nem értettem a káromkodást, amin egyébként nem szoktam megütközni se írásban, se szóban, de valahogy nem találtam a helyét, azt az érzelmi töltetet, ami ezt indokolta volna számomra. Szívesen olvastam volna arról, hogy mit derít ki Bori, mi is a baja az ő férjével, mi indokolta az ő meglátása szerint, hogy a férjénél klasszisokkal (érzelmileg és fizikailag) bénább fickóval csalja őt meg. Ezek az információk számomra rejtve maradtak. Még a könyv elején felírtam magamnak azt a találó indokot, hogy Bori szabad akaratát bizonygatta a hűtlenséggel. Majd hozzátettem magamban, hogy remélem, rájön, mással is lehet ezt bizonyítani.

Janka a megcsalt nő. Az ő karakterének leírását találóbbnak éreztem: amikor rájön, hogy megcsalták, érdekes a lelki vívódása, hogy megbocsásson-e, vajon ő a hibás, hogy ez megtörtént, mit tegyen meg a kapcsolatért? Másrészt a gazdasági és szociális szempontok is érdekesek, hogy ha kilép mindenből, hogyan marad talpon.

Bori és Janka mellett bejön még további két női karakter, akik nekem nagyon érdekesek: Janka anyósa, aki benne marad a házasságában, mert egy elvált nőt megbélyegeznek, leírnak - közben lelkileg miket él meg. Másrészt Bori barátnője, akit eddig minden férfi átvert, s így próbál mindig (vakon) hinni a szerelemben. Őket csak megemlíti az írónő, de mikor leültem gondolkodni a könyv elolvasása után, mindig eszembe jutottak ezek a szereplők, mert abszolút általános problémákat érintenek. Pszichológusként nem ritka, hogy éppen ezekkel a témákkal foglalkozunk, s az önismereti út mindig kulcs a megértésben.

Amennyiben arra keresel választ, miért volt hűtlen a párod, avagy Te miért voltál hűtlen, azt gondolom, ebben a könyvben egy fiktív regény magyarázatát találod, vagyis ahhoz, hogy saját válaszaidat megtaláld, mélyebb önismereti útra kell indulnod. Ezt a regény inkább szórakoztató irodalomként ajánlom, szemben Angela Murinai előző regényével, mely a gyász, gyermekünk elvesztése témakörben véleményem szerint egy jól megírt könyv.