Amikor szagot fogok és érzem a tavasz érkezését, mindig elhatalmasodik rajtam egy rendrakási és szanálási láz.

• Átnézem és szanálom a ruhákat. Olyan vagyok, mint a számítógépen a lomtár: elrakom egy időre, aztán mikor egy ideje nem hiányzik, akkor megy a ruhagyűjtőbe.
• Nekidurálom magam a gazoknak odakint - ez hosszas folyamat.
• És apránként most a konyha az "áldozat" - nagyon lassan haladok, mert egyrészt van mit csinálni, másrészt folyton elmerengek. Leginkább megindult egy belső rendrakási folyamat is bennem.

Nekem a tavasz kezdete sokszor szól erről a belső rendrakásról. Vannak dolgok, amiket lezárok. Bizonyos dolgokat pedig végre továbbviszek. Egyes szálakat pedig kigabalyítok. Többnyire nem megy ez nekem se egyedül, hiába tanultam sok évig a pszichológiát. Elmondani, megbeszélni sokkal egyszerűbb nekem valaki mással. 

Van egy visszatérő mumusom, éppen így tavasszal: valakinek, egy lehetséges jövőnek az elvesztése. Sokszor a rendrakás nálam belül azzal indul, hogy megnézem, ezen a téren minden rendben van-e. Amikor nincs, akkor jön a rendrakás: emlékezek, helyére teszem az eseményeket, felidézem az okokat, a döntéseket. S általában ennek a folyamatnak a végére megnyugszom, mert rend van belül. Ha nem éppen beszélgetek erről, akkor általában fizikailag is pakolászok vagy gazolok. Milyen jó kis jelkép, hogy kihúzgálom a gyomokat, s ránézni is megnyugtató az eredményre. 

Fizikai rendrakással kapcsolatban olvastam az alábbi gondolatot: "Ha szelektálunk, kevésbé lesznek zsúfoltak a felületeink, könnyebben átlátjuk a dolgainkat, takarítás előtt kevesebb idő lesz rendet tenni, takarítás közben kevesebb dolgot kell leporolni és áttörölni." (Kívül-belül boldogság)

Teljes mértékben azon az állásponton vagyok, hogy ez belül sincs másként. Ha például végiggondoljuk azokat a döntéseket, amelyek negatív állapotba taszítottak minket, s képesek vagyunk végignézni, miért jutottunk egy bizonyos álláspontra, kell-e valamit változtatnunk az éltünkön és a korábbi döntéseinken, akkor ez egyfajta szelektálás, rendszerezés. Ha itt rend van, könnyebben tudunk archiválni, s amikor ismét előjönnek a nyomasztó gondolatok, annál kevesebb dolgot kell egyszerre porolni és rendezgetni, annál kevesebb csontváz hullik ki a szekrényből.

Nekem a következő kérdések szoktak segíteni:

• Mivel vagyok most elégedetlen az életemben?
• Ha több dolog is előkerül, priorozálok, s kezdem az elején, majd haladok tovább az egyes témákban.
• Miért vagyok evvel a valamivel elégedetlen?
• Mitől rosszabb ez a dolog? Miért nyomaszt ez annyira?

Vagyis először megpróbálom megérteni a dühömet, a mérgemet, az önhibáztatásomat. Persze előtte már jól kipanaszkodtam magam, azért anélkül nem megy ez az objektív vizsgálódás. És amikor azt érzem, rábukkantam valami lehetséges okra, valami szálra, akkor igyekszem az eddigi negatív, néhol marcangoló gondolkodásmódomat pozitív irányba fordítani. 

Jönnek a további kérdések:

• Ha így nem, akkor viszont hogyan lenne nekem jó? Mit tudok elképzelni, mint oké vagy jó állapot?
• És az a megoldás miért tetszene nekem jobban? Mitől jobb az a megoldás?
• Hogy a fészkes fenébe fogok oda eljutni, ha most egy gödör fenekén ülök? Mik lesznek a lépések?

Ilyenkor szoktam a saját hajamnál fogva kicibálni magam. No meg sokszor megkérem a férjem, hogy húzzon már rajtam ő is egy kicsit. (Megjegyzem, gyermekünk egyik kedvenc meséje, amikor apóka fogja a répát, anyóka fogja apókát, unoka fogja anyókát és húzzák, húzzák, ráncigálják a répát... Valamit csak érez belőlünk a gyerek, hogy össze kell fogni.) 

• Amikor érzelmileg sikerült töltődnöm, akkor pedig sokkal könnyebb látni az előttem álló lépcsőfokokat, amiket szeretnék megmászni, hogy eljussak egy jobb döntéshez, egy jobb verzióhoz.

Határozottan azon a véleményen vagyok, hogy ennek az egész rendrakási folyamatnak 2 igazán fontos kulcsa van:

1. Van kire számítanom, támaszkodnom közben, aki érzelmileg mellettem van. 
2. Ismerem azokat a technikákat, amelyek segíteni tudnak a helyzetben, amikor kitisztul a sok érzelemtől a fejem is.

Na jó, van még 1 plusz gondolat, a motivációm, hogy szelektálni, törölni, rendszerezni akarok.

Amikor pedig pszichológusként dolgozom, szeretek magamra úgy gondolni, hogy akkor és ott én vagyok másoknak ez az érzelmi támasz. Remélem, nekik is annyit tudok segíteni, mint amennyi támogatást én kapok, amikor szükségem van rá. Néha úgy gondolok magamra, mint egy kertész, aki segít megtisztítani a terepet. Vagy mint egy szövő, aki kigabalyítja a csomót és vagy kötünk belőle valamit, vagy lesz egy szép kis gombolyagunk. 

Ha Neked is segíthetek egy ilyen rendrakásban, fordulj hozzám bizalommal. Hasonló tartalmakért pedig kövess itt a www.lelkedrajta.blog.hu oldalon és a FB-n.