A saját önismeretem fejlesztése tudatosságot hozott az életembe, amit összességében pozitívnak érzek. Amiatt fogalmazok így, mert ebben a fejlődésben a pozitív és negatív tulajdonságaim és viselkedésem felismerése is beletartozik. Az önismeret nem egy stabil állapot, amit egyszer elérek és köszönöm szépen, akkor én már innentől tökéletesen ismerem magam. Mert kerülök újabb és újabb helyzetekbe, ahol még nem tudom, hogyan is fogok viselkedni. Például az elmúlt hétvégén uszodában voltunk a gyerkőccel, és azt vettem észre (majd természetesen erre figyelmeztettek is), hogy állandóan mutogatok, mit csinál jól a medencében és mit nem a kimondott szabályok szerint. Azóta látom kívülről ezt a helyzetet és 'tejóég'. Ezzel mégis ...

Egy évvel ezelőtt írtam éppen a helikopter szülőségről , s gyakorlatilag annak a fontosságáról, hogy mennyire vagyunk képesek elengedni a gyereket (fiatalt), hogy az életkorának megfelelően önálló tudjon lenni. És éppen tegnap ismét felfigyeltem egy eseményre az életünkben ezzel kapcsolatban, pedig azt hittem, már sikerült annyi kihívást adni a kislányunknak, amennyi az ő életkorának megfelel. Úgyhogy a kérdőjelek és magam miatt ismét kicsit elővettem ezt a témát.

Helikopter, túlaggódó szülők

Helikopter szülőségről akkor beszélünk, amikor a szülő túlzottan irányítani, óvni, ellenőrizni akar vagy épp túlságosan tökéletesre szeretné formálni a gyermekét. És ennek kapcsán kaptam anyukámtól egy jelzést. Ugyanis ...

Vekerdy Tamástól származik a következő mondat, aminek kapcsán ma billentyűzetet ragadtam:

A gyerekek kiszívják a vérünket, lerágják a húsunkat. Ezért időnként meg kell szabadulni tőlük, mert a gyerek érdeke is, hogy folyamatosan jól rágható és jól szívható, pihent anyja – és persze apja is! – legyen neki.

Ma már mindenhol lehet arról olvasni, hogy szánjunk magunkra is időt , mert ha mi jól vagyunk, egyben vagyunk, akkor tudunk jó szülők is lenni, akin a gyerkőc újra csünghet, akit kérdésekkel bombázhat, nyúzhat, stb. A mostani adózási és rezsivel kapcsolatos kérdések engem is foglalkoztatnak és megviselnek, akárcsak Titeket. Nem vagyok se rosszabb, se jobb helyzetben, mint mások. Elgondolkozom azon, hogy ezt a nyakunkba ...

Egyszer-egyszer már ránéztem Bányainé Nagy Judit, Fancsikai Eszter és Tapasztó Orsi Insta oldalára, a "nemakarokbeleszolni" oldalra, s mikor a barátnőm a kezembe nyomta a könyvet, amelyet ők írtak, nagy kedvvel láttam neki. Nekem tetszett. Ha nem akarod komolyan venni, akkor ez egy igazán szórakoztató, leginkább ironikusan nevetős olvasmány. Ha viszont komolyan veszed és elgondolkozol a testvérek és édesanyjuk élettörténetén, akkor azért van itt fájó pont elegendő:

• Ha nem heteroszexuális vagyok, elfogad a családom? Egyáltalán tudomást vesznek arról, hogy más a szexuális irányultságom? Amúgy szeretnék megérteni a gyereküket?
• Ha nem "xs" a ruhám mérete, akkor elfogad a családom?
• Ha nem fiút szültem, akkor is értékes vagyok a ...

Évről évre előveszek Yalomtól egy könyvet, s mindig megállapítom, hogy ez a pasi egy zseni. Még egyetemista koromban volt néhány szintén könyvmoly évfolyamtársam, akik nagyra tartották Yalom munkásságát. Akkor annyira mondták, hogy mennyire jó, hogy csak azért sem olvastam tőle. De végül, hála az égnek, győzött a kíváncsiság. Nem mindig könnyű tőle olvasnom, némely könyve nehezebb, mert számomra tömör, tartalmas. Viszont minden eddig olvasott könyve után számomra az a konklúzió, hogy nagyon megérte ismét olvasni egy írását.

Az "Amikor Nietzsche sírt" c. könyvét jó 1 évre félretettem, valahogy nem szólított meg a könyv első fele, számomra nagyon hosszú volt az a rész, amelyet felvezetésnek, bevezetésnek tartottam. ...

Húsvét reggel picit korábban keltem, hogy a kertben el tudjam rejteni a csokikat, cukrokat a gyerkőcnek. Mondván, a nyúl tojta őket. Amikor ezt kimondom, mindig akkora blődségnek érzem. Hogy tojna a nyúl tojást, cukrot és csokit?! De jön a megnyugtatás, hogy pici még a gyerkőc, élvezi az egészet. Na igen. És vajon a körítés nélkül is élvezné a kincsvadászatot? Egészen biztosan. Jó, akkor a "nyúl tojta" részt elengedem. De mi a helyzet a Mikulással, a Jézuskával? Ott társadalmilag mélyebben megvannak ezek a kegyes hazugságok. Kezdjek egyáltalán ezzel valamit? Na, itt már kevésbé gondolom ugyanazt, mint a nyúlnál. Ennek kapcsán viszont elkezdtem olvasni a hazugságról és egy igazán érdekes megkülönböztetésre bukkantam.

Fehér ...

Félek. Attól, hogy nem tudom, mit hoz a jövő. Nem a holnap, azt még látom. De mondjuk március vége? Haladunk a felújítással, festjük a szobát és közben különféle podcastokat hallgatunk, amelyek a háborús helyzet elemzéséről szólnak. És észreveszem magamon, hogy roppant ideges vagyok, dühös és félek. Hogy minek csináljuk az egész felújítást? Van értelme? Magamban persze nem ilyen disztingváltan fogalmaztam, mint itt írásban. Igyekeztem elhessegetni a gondolatot. Azt hittem, túl érzékenyen reagálok. Össze akartam szedni magam. És ekkor többekkel is elkezdtem beszélgetni a témában. Nemcsak bennem, hanem többekben szintén megfogalmazódik az a kérdés, érdemes-e egyáltalán bármibe is belekezdeni:

• Most újítok fel, de közben az ...

Így februárban, mikor a házasság hetét és a szerelmet is ünnepeljük, én is többet olvasok a témában, s merengek el azon, vajon mi lehet a jó házasság titka. Én szeretek arról beszélgetni másokkal (főként a férjemmel), hogy hogyan képzelem el az életet, mit szeretnék úgy csinálni, mint a szüleim, tanáraim, barátaim, s miben képzelek el valami mást. A kapcsolatunkról is jó ilyenkor beszélgetni, arról, hogy mitől tartjuk jónak, mit szeretünk a másikban és miben lenne jó változni.

Meghallgatás, őszinte kommunikáció

Az egyik legnagyobb értéknek én azt látom, amikor a párok képesek hallgatni és meghallani egymást. Nyilván pszichológusként erre még inkább ki vagyok élezve, ezt nem is akarom tagadni. Bár minek is tenném, hiszen ...

Nemrégiben Ács Fruzsina osztott meg egy vicces, de témájában mégis komoly videót a szelektálásról, hogy nekikezdünk ugyan a nem használt dolgok kiválogatásának, szelektálásának, de valamiért mégsem dobjuk ki azokat. Andalogva nézegetjük, micsoda szép emlékek fűződnek a bérletgyűjteményünkhöz, megannyi kaland a tömegközlekedésen. Avagy blokkok, amelyeket éttermekből gyűjtögettünk, ahol milyen jót ettünk. Vagy ruhák, amelyek a közeljövőben várhatóan még ránk fognak jönni, no meg hajlandóak leszünk ismét hordani. És miért van, hogy ez sok esetben teljes önáltatás?
A legtöbb dologgal nincsen problémám: szívbaj nélkül válogatom át a ruhákat, csinálok helyet; kidobálom a régi blokkokat, elpakolom a gyerkőc nem használt ...

Az Érdi Könyvmolyok csoportjában ebben a hónapban a közös olvasmány: Csíkszentmihályi Mihály: Az öröm művészete. Ennek kapcsán minden nap indítanak egy beszélgetést, hogy aznap mi tette a tagokat boldoggá, mi okozott számukra örömet. Egyénként én nagyon szeretem a hálaadás eszközét: végiggondolom a napomat, s leírok magamnak minden nap legalább 3 olyan dolgot, ami boldoggá, elégedetté tett; pontosabban amiért hálás vagyok. Így közösségi szinten pedig még felemelőbb érzés olvasni, hogy kit mi tett boldoggá, elégedetté, kinek mi okozott örömöt. A napi hála mellett több olyan érdekes eszköz, könyv is van, ami még véleményem szerint hasznos lehet. Ezekből gyűjtöttem össze néhányat.

Csíkszentmihályi Mihály - Flow

Ha ...