Egy karácsonyi könnyed kis történet után úgy döntöttem, valami komolyabb, érdemlegesebb könyvet veszek a kezembe. Amikor A Bíborszínt elkezdtem olvasni, egyből tudtam, hogy hoppá, ez nagyon is olyan könyv lesz. Ahogy haladtam előre, egyre jobban éreztem, hogy ez után a könyv után semmi komolyat nem fogok a kezembe venni, kell egy kis rápihenés.

Borzalmasan bosszantott a könyv eleje: amiről írt Alice Walker, a feketebőrűek ilyetén elnyomása és ehhez hozzáadódva a nők elnyomása. Valami hasonlót éreztem, mint mikor Kathryn Stocket A Segítség c. könyvét olvastam. Én egyenlő szemléletben nevelkedtem, a házasságom is ilyen, s a feladataink elosztása inkább hozzáértés és kedv kérdése, úgy gondolom. Ennek szöges ellentéte, mikor mindig ...

Sajnos a mi családunkat is elérte a napokban a COVID, így rengeteg fizikai tünetet mi is megtapasztaltunk abból, amit eddig szerencsésen csak hallomásból tudtunk. Kliensek sokat meséltek arról is, hogy milyen érzelmi megéléseik voltak közben. Minden érzés ismerős volt, amiről meséltek, de így egyben ennyi érzelmet tapasztalni nagyon furcsa dolog. Abszolút hullámvasúton érzem magam.

Az érzelmekről

Az érzelmek kapcsán legtöbben azt az elméletet fogadjuk el, hogy léteznek bizonyos, biológiailag meghatározott  alap érzelmek. Ezekről tanúskodnak azok a kísérletek, melyeket csecsemőkkel végeznek. Képesek ők is azonosítani, valamint produkálni ezeket az érzelmeket. Ezeknek hála tudják a szülők beazonosítani a babák állapotát, s ...

Ebben a könyvben nagyon sok dolog tetszett nekem, egyedül a vége nem, azt valahogy szerintem nem találta el az írónő. Viszont az utolsó pár oldalig csodás volt végigkövetni azt az érzelmi utat, amelyet Lydia bejár. Igyekszem a lehető leginkább spoilermentesen írni, a megélt érzésekre koncentrálni, azonban egy-egy történeti szál megjelenik ebben az ajánlóban. Ezek azonban a könyv olvasásának élényéből, úgy gondolom, nem vesznek el.

Ahogy olvastam a könyvet, hangulatában nekem a kiadó két másik könyve jutott eszembe:

• Emma Straub - Nem vagyunk már gyerekek
• Sally Rooney - Normális emberek

Már a könyv hátoldaláról is tudhatjuk, hogy Lydia vőlegénye sajnos autóbalesetben meghal. Amiben ez a könyv nekem igazán tetszett, hogy ...

Olvastam egyszer egy interjút, amiben Almási Kitti mesélt többek között arról is, hogy a könyveit mindig úgy írja, hogy diktafonra felmondja őket, nem pedig laptop elé ül és gépel. Mert így sokkal közvetlenebb a hangneme, sokkal spontánabb, humorosak a megfogalmazásai, könnyebben átadja azt, amit szeretne. Az interjú olvasásakor valahogy ez visszásan hatott még nekem. Mikor azonban a "Ki vagy Te?" c. könyvét olvastam, teljes mértékben megértettem, hogy miért ezt a módot választotta. Egyszerre logikus, érthető, könnyed, dinamikus a könyv. 

Vannak részek, ahol tudom, már én is megjártam a magam útját, voltak az életemben olyan párkapcsolatok, amelyek lezárása másként alakult volna, ha több önismerettel rendelkezem. Ma már ...

Készültem egy konfliktusok kezelésével kapcsolatos egyéni képzésre, s ekkor elevenítettem fel egy korábbi érdekes tipizálást a konfliktusokkal kapcsolatban, amit már régen is hasznosnak tartottam. Thomas Schmidt a konfliktusoknak 3 nagy típusát és 5 további típusát különbözteti meg. Állítása szerint, amennyiben képesek vagyunk beazonosítani a konfliktus típusát, képesek vagyunk magát a konfliktust is jobban érteni, amely előbb juttat el minket a megoldáshoz vagy a feloldáshoz. Vagyis, ha nem is vagyunk birtokában különböző eszközöknek, nem vagyunk feketeöves asszertív kommunikátorok, gyakorlott problémamegoldók, a konfliktusok beazonosításával, ezáltal megértésével, már sokat léphetünk előre. Vágjunk is bele, milyen típusokat ...

Néhány évvel ezelőtt vettem a kezembe Péterfy-Novák Éva Egyasszony című könyvét. Egyfajta kihívásként tekintettem rá. Ugyanis akkortájt tartottam / tartottunk a kellős közepén annak, hogy feldolgozzuk a gyerekvállalás körüli kihívásokat, amik minket értek. A könyvek nekem mindig is rengeteget jelentettek, így mikor azt éreztem, sokat léptem előre, amolyan kihívás volt számomra, hogy ez a könyv miként hat rám, hogyan tudok még előrébb lépni abban, ami velünk történt. Néhány év távlatából is azt modnom, szuper választás volt.

Azt gondolom, több nagyon fontos témát is boncolgat a könyv:

• Mit teszünk, amikor kacifántos gyerkőc érkezik a családba?
• Hogyan tudjuk feldolgozni a szülés élményét, amikor az élménynek ...

Szeptember elején írtam a helikopter szülőségről : amikor a szülők túlságosan fókuszálnak a gyerekre; a természetes érdeklődés helyébe lép egy túlzott szülői magatartás - a szülő túlzottan irányítani, óvni, ellenőrizni akar vagy épp túlságosan tökéletesre szeretné formálni a gyermekét. Ebben a korábbi írásban igyekeztem kifejteni az okokat és hogy miként lehet szülőként tenni ez ellen. A téma kapcsán azonban van még néhány érdekesség, amiről érdemes szólni, az egyik a veszélyhez való viszonyunk. Egyáltalán az, hogy mit tekintünk veszélyesnek a gyerkőcökre nézve.

Veszélykeresés?

Szülőként óvni és védeni próbáljuk a gyerekeket gyakorlatilag minden veszélytől, legalább is a korai években mindenképpen. ...

Valahogyan mindig is vonzódtam a franciákhoz: az ott játszódó történetekhez, a Párizsról szóló anekdotákhoz, a francia szereplőkhöz, a francia ételekhez és a francia írókhoz is. Így nem véletlen, hogy Antoine Laurain egyik könyvére esett a választásom: Az elnök kalapjára (A piros noteszt is érdemes tőle elolvasni).

A történet főszereplője vacsora közben meglátja a köztársasági elnököt, aki ottfelejti a kalapját az asztalnál. Megtartja a kalapot, s ez a talizmánként szolgáló tárgy megváltoztatja az életét. Majd főhősünk is elhagyja a kalapot, az "új gazdára lel", ahol szintén hasonló változásokat látunk. A könyv hátoldalán ez áll: " A híres fekete kalapról szóló modern mese sziporkázóan szellemes és ironikus; ...

Részt vettem egy szülőknek tartott programon néhány napja: a helikopter szülőség ről volt szó, ami év elején különösen meghatározó, ha éppen új intézménybe kerül a gyerkőc. És az egyik szülő feltett egy szuper kérdést: néhány szóban utalt arra, hogy mi nyomasztja és mennyi ideje, s azt a kérdést tette fel, vajon ezzel érdemes-e pszichológushoz fordulnia. Szerintem jó és hasznos erről pár szóban beszélni.

A legtöbben nem fordulnak egyből pszichológushoz, amikor az életükben probléma lép fel. Hiszen sokmindent tehetünk meg mi magunk, hogy jobban legyünk:

• olvashatunk valamilyen könyvet a témában
• beszélhetünk róla a családban
• beszélhetünk róla barátokkal
• különböző internetes fórumokon is bogarászhatunk vagy ...

Vasárnap este a férjem feltett nekem egy nagyon jó kérdést. Ugyan a vállalkozás kapcsán tette fel, de valahogy globálisabban értelmeztem. Azt kérdezte, hogyan fejlődhetnék tovább, hogy sikeresebb legyek? Én pedig azon kezdtem el emellett gondolkodni, hogy nekem mégis mit jelent sikeresnek lenni ? Jött is a lista egyből:

• Hogy eredményes vagyok a pszichológusi munkában?
• Hogy a tréningeken pozitív, előremutató visszajelzéseket kapok?
• Hogy ízlett az ebéd a családnak?
• Hogy munka-magánélet egyensúlyt jól tudok tartani?

Vagyis elkezdhetek ugyan azon gondolkozni, hogyan legyen még sikeresebb a vállalkozásom, de arra jutottam, hogy előtte érdemes újra megnézni a prioritásokat az életemben. Hogy szeretnék-e több munkát, pénzt, ...